Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 12. szám - Lengyel András: A József Attila-életrajz kutatásának néhány kérdése
Annyi minden személyi körülménytől függetlenül máris bizonyos: egy ilyen nagy részletességű, „teljességre" törekvő kronológiára nagy szükség lenne, s megszületése - hála a József Attila-kutatók egész seregének - immár nem tartozik a jámbor, ám eleve elérhetetlen óhajok közé. 5 A kronológia azonban, minden gazdagsága és részletessége ellenére, jellegéből fakadóan nem elégítheti ki az életrajz összes kívánalmait. Lehetőségeit legalább két nyomós ok korlátozza. Az egyik elvi. A kronológia a maga „száraz" adatszerűségében csak kiindulópont lehet; az életrajz, amely az életút értelmezésébe szükségképpen bevonja a művek sokrétű tanulságait is, a puszta kronológiánál mindenképpen nagyobb igényű, összetettebb vállalkozás. Egy sor értelmező munkára tehát csak a kronológia megjelenése után, arra (is) építve, de azon lényegesen túllépve kerülhet sor. A másik ok messzemenően gyakorlati. Az életút eseménytörténete - részben forrásadottságok, részben irodalmon s tudományon túli szempontok kitartó érvényesülése miatt - ma még egy sor lényeges ponton lukas. Van persze e területeken is sok nyom, amely külön-külön is, együtt pedig föltétlenül beszédes, s legalább annyit jelezni képes, hogy hová kellene koncentrálni az adatföltáró munkát. Ezek a „nyomok" azonban önmaguktól nem állnak össze, s önmagukban nem is elégségesek. Az igazán új eredményekhez sok szerencse (új, még nem ismert források előkerülése) s kitartó, módszeres kutatói erőfeszítés szükségeltetik. Hol vannak ezek a lukak? Mire kellene koncentrálni az életrajzi anyagföltáró munkát? Azt kell mondanom, sajnos, hogy az életút minden szakaszában fölfedezhetők fehér foltok, érdemi hiátusok. Közülük néhányat inkább csak emlékeztetőül, a kutatói kedv ébresztgetése céljából az alábbiakban megemlítek. A szóba kerülő kérdések teljes problématörténete óhatatlanul szétfeszítené e jegyzetek keretét, s egyben sok olyan részletet görgetne maga előtt, ami igazában csak munka közben kell hogy kéznél legyen. 6 A születés, a család, a gyerekkor s az első ifjúság rajza a József Attila-irodalom egyik legkidolgozottabb része. Maga Szabolcsi Miklós is itt hozta talán a legtöbb újdonságot, szűz anyagot, s mások, Péter Lászlótól mondjuk Valachi Annáig, szintén sok mindent tisztáztak e területen. Nem kapott azonban kielégítő történeti-szociológiai értelmezést az a fejlemény, amelyet a költő alapos értője, a „szakmabeli" Petri György, a maga nyers és tabukra nem ügyelő modorában lumpen vonásként emleget (vö. Petri György: A szabadság hagyománya. Bp. 2001. 111-112.). Ez az életmód, amelybe a gyermek József Attila - egyáltalán nem önszántából - belekényszerült, tőle függetlenül is izgalmas és fontos történeti kérdés, későbbi életvitelét s konfliktusainak egy jelentős hányadát pedig végső soron ide vezethetjük vissza. A probléma itt az, hogy ennek a ténynek a tudomásulvétele nem illik bele bizonyos kultikus eredetű klisékbe, zavarja azok érvényesülését, erős tehát a kimondott, kimondatlan befogadói hárítás. S a hárítást megkönnyíti az a tény, hogy József Attila életében, szinte gyermekkorától, kétségkívül, más tendenciák is jelen voltak - a ferencvárosi gyerekből ezért lehetett költő, járhatott be egy olyan utat, amely indulási helyzete ellenére lehetővé tette alkotóvá válását. így mindenekelőtt már korán érték hatások, gyámja, Makai Ödön környezetében egy mereven kötelességteljesítő zsidó munkaéthosz felől is. Ám József Attila - nem genetikai értelemben vett - „zsidósága", a zsidó kulturális tradícióhoz, 22
