Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Legenda Mándy Ivánról
Karcsai Kulcsár István: Közismert, hogy filmszerűen szerkesztett, és vágásokkal hozta össze a történeteit. Érdekes, hogy volt egy idő, „a siker fényében", ahogy ő mondta, mikor nagyon sok írását megfilmesítették, és tulajdonképpen nagyon kevés sikerült igazán. Egy van, ami tökéletesen jó, a Régi idők focija. Sándor Pál filmje, ott annyira rá tudott hangolódni Iván világára, és Garas Dezső mint főszereplő, csodálatos volt. Domokos Mátyás: Szállóige is lett, hogy: „kell egy csapat". Ez a filmnek köszönhetően ment át a köznyelvbe, azt hiszem. Egyébként milyen érdekes, most jut eszembe, hogy erről beszélünk és te szóbahoztad, hogy mostanában Magyarországon is, meg vüágszerte is divatba jött, hogy régi nagysikerű filmeket újra megfilmesítenek. Ezt Iván évtizedekkel korábban megcsinálta a Régi idők mozija írásaiban, de hogyan? Egy óriási, alapvető különbséggel: nem a filmet másolta le korszerű technikával, hanem azt a megfoghatatlan élményt, amit a régi idők mozija gyakorolt a régi idők nézőjére. Vidor Miklós: Az álom a színházról, ez az egyetlen sikertelen oldala az életének, ami fájt is neki. Rába György: Azért volt erre is válasza, amikor azt mondták a színművére, a Mélyvízre, hogy megbukott - Miért bukott meg? öt teljes előadást megért! - mondta. S ezt minden humor nélkül, öntudatosan, keményen. Vidor Miklós:Én meg úgy tudom, hogy hetet. Karcsai Kulcsár István: Én ott ültem Mándy Gyulával, és egy alkalommal elkezdtem tapsolni, a közönség átvette, - azt mondja: óriási, hogy te mit tudsz, ez nagyszerű! Holnap megint itt leszünk. És annál a jelenetnél elkezdtünk tapsolni, akkor is bejött, az a huszonöt ember, aki ott volt, tapsolt. Domokos Mátyás: Kikívánkozik belőlem, hogy emellett a hányatott élet mellett Iván mindig elegáns volt. Jól öltözött, diszkréten elegáns, öltönyben, nyakkendőben. Vidor Miklós: De, ha szabad azt mondanom, patinásán volt elegáns. Tehát nem vadonatúj darabokkal, azok enyhén kopott, de jól megcsinált dolgok voltak. Karcsai Kulcsár István: Azokban a bizonyos ötvenes években, Népművészeti Intézetes időkben, Iván rettentően elegáns volt. Tényleg, a semmiből, mert szegény nagyon nehezen élt. Albert Zsuzsa: Amikor a Rádiónak dolgozott, az Ifjúsági Osztályon Borusnénak, Dereránénak, ezekből írhatta - gondolom jóval utána - a Csutak-históriákat, az ifjúsági regényeket. Vidor Miklós: A Csutak a színre lép, az a nyitó darab, az tényleg, mint rádiójáték született meg, és így lett, mondjuk, az a tojás, amiből a többi Csutak-történet megszületett, a Csutak és a szürke lóból meg már film lett. Karcsai Kulcsár István: Egyébként, ez a bizonyos Népművészeti Intézet, ez a Budai Vigadó épületében volt, azzal szemben volt egy nagyon romos terület és egy füves rét, vagy micsoda, és ott egy szürke ló legelészett. Iván mikor kijött az Intézetből, minden nap láthatta, úgyhogy egész biztos, hogy innen jött ez a szürke ló. Domokos Mátyás: A szürreális kép nagyon mélyen a valóságban gyökerezett ezek szerint. Vidor Miklós: Korai novellái közt is van egy Villám című, ahol... Domokos Mátyás: De hát ott van az az Egyérintő című novella, Hemingway megnyalhatná a tíz ujját, hogy van megírva a gyilkos habitusa, magatartása! Albert Zsuzsa: Utána kiderül, hogy nem is volt rá szükség. Ez benne még a plusz. Domokos Mátyás: Az más kérdés. Paradox stílus ez, rendkívül éles, miközben látszólag el- ködlő, nagyon pontosan ki van metszve a szavakkal az, amit ő el akar és el tud mondani. Mert nem az az érdekes, hogy mit akar elmondani, hanem ahogyan elmondja. Albert Zsuzsa: Tulajdonképpen benne élt a kor divatos szórakozásaiban, futball, mozi, presszó... 115