Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Legenda Mándy Ivánról
sportrovatvezetőnk nem ér rá, menj ki a Fradi-MTK meccsre - nem tudom, mennyire hiteles ez a történet Mándy kiment, mármint az apa-Mándy, végignézte a meccset, majd feltárcsázta a szerkesztőséget és azt mondta: négy-három! és lecsapta a kagylót. De hogy ki nyert és ki veszített, azt nem mondta. Bár az is lehet, hogy ez Ivánnal esett meg. Hiteles ez a történet? Rába György: Azzal az árnyalással, hogy ez a Phoebus-Gamma mérkőzés volt. Lator László: Ez nagyon fontos, mert köztudomású, hogy Mándy nagyszerűen ismerte a futballt, nemcsak az írói anyagához tartozott hozzá, hanem bármikor felmondta akármelyik csapat egész névsorát, sőt a felállását. Ebben, azt hiszem, csak három versenytársa volt, a legnagyobb, meglepő módon, Kálnoky Laci, aki nemcsak fejből tudott mindent, hanem terjedelmes és pontos kimutatásokat is vezetett. Ottlik a másik, de Ottlikot az atlétika érdekelte, ő azt tudta fejből, hogy az 1936-os berlini Olimpián Hans Wölke mennyit dobott súllyal, hány centivel nyerte Owent a távolugrást, és így tovább. A harmadik pedig Kormos volt, természetesen, aki szintén nagyszerűen ismerte a futballtörténelem részleteit. Domokos Mátyás: Igen, de Iván, akiből sportújságíró lett, saját bevallása szerint rossz sportújságíró volt, mert ha vidékre ment tudósítani, mindig utolsónak ért a postára, s addigra a többiek már lefoglalták a telefonvonalakat, és lekéste a lapzárlatot, amit aztán a szerkesztőségben is megelégeltek és útilaput kötöttek a talpára. Egyébként egyszer elmesélte Iván, valamikor a hetvenes években, élete egyik legnagyobb sikerét és elismerését azzal aratta, hogy Szombathelyen, író-olvasó találkozón, amikor a város helyi urai egy baráti beszélgetés során elkezdték faggatni, mi a viszonya a sporthoz, érdekli-e egyáltalán az író urat? Akkor Iván válasz helyett elkezdte mondani a régi Savária összeállítását, és megdi- csőült. O lett a legnagyobb magyar író abban a fél órában, amíg ez a találkozó zajlott. Karosai Kulcsár István: Iván nagyon sokat mesélt erről az időszakról, és nagyon bántotta, hogy nem tudta megírni. Pedig olyan sztorik voltak itt! Azt hiszem, Béldynek hívták, valami vezértábornagy vagy mi volt, akiről írnia kellett. Iván leadta a cikket, azt írta, hogy a mérkőzésen megjelent Béldy százados. Mire behívta a főszerkesztő, azt mondja: kis kollega, ön gazember vagy hülye? Káló Flórián: Ahogy ballagtam erre a beszélgetésre jövet, lefelé a Gellérthegyről, elkezdtem gondolkozni azon, hogy mi az, amit a legjobban szerettem a Mándyval való együttlé- teinkben? És rájöttem, nagyon büszke is vagyok magamra: a nagy, közös nevetések. Mi Ivánnal valahogy egy hullámhosszon voltunk agyilag, ebben a nevetés-ügyben, hatalmasakat tudtunk röhögni, akkor ő sem volt csendes. Negyvenéves elmúlt, amikor mi találkoztunk. Az én első feleségem, Dómján Edit, fölkerült a Petőfi Színházba Budapestre, 1961-ben. Az egyik első bemutatója annak az akkor alakult Petőfi Színháznak - ami egy musical színház volt - Mándy Iván Mélyvize volt. És ott, a páholyban, egy főpróbán mutatott be Szinetár minket egymásnak Mándy Ivánnal. Miután Mándyban rengeteg fanyar irónia és önirónia volt - az öniróniát muszáj nagyon hangsúlyozni, később, öregkorban kopik az ember öniróniája, mert annyi baja van önmagával, a világgal -, ami bennem is talán valamelyest munkált mindig, ez bennünk nagyon találkozott, az első pillanattól fogva. Már ott, a páholyban, hatalmasakat röhögtünk. És ez megmaradt, gyakorlatilag három és fél évtizeden keresztül. Rába György: Hallottuk azt, hogy Mándy Iván szelíd volt, kedves volt, hallottuk azt, hogy iróniája volt, ami nem egészen olyan természetű magatartásra és alkatra vall, mint a szelídség. Hadd tegyek hozzá én is egy olyan vonást, ami megint csak másik oldalát mutatja meg, mert nagyon is összetett személyiség volt. 1948-ban a kulturális kormányzat szervezett egy nagy, országos találkozót, kongresszust a fiatal íróknak, mégpedig Sárospatakon. Utaztunk oda, gyönyörű szép tájon, Sárospatak vidéke gyönyörű, ez volt a legszebb és a legzavartalanabb élményem ebből, megérkeztünk, fejedelmi vendéglátás volt, asztalnyi tálakon hozták az ételt. 104