Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Legenda Mándy Ivánról
Legenda Mándy Ivánról Összegyűjtötte Albert Zsuzsa Albert Zsuzsa: Mándy Iván 1918. december 23-án született, és 1995. október 6-án halt meg. Első novelláját Schöpflin Aladár közölte a Tükörben. Egy másikról így írt: „Ez a kézirata is félreérthetetlenül magán viseli a tehetség bélyegét. Előadásmódjában van szín, és a képei sokszor frappánsan, újszerűén hatnak." Hőseiről: - ha ezek hősök - „csupa bizonytalan sorsú emberek, maguk sem tudják, hová mennek, és hova akarnak eljutni." Mándy Iván első könyve 1943-ban jelent meg, a Csőszház, 1944-ben Az enyedi diák, 1948-ban A franciakulcs. Két fontos könyve A huszonegyedik utca, Vendégek a palackban, 1949-ben. Utána nagy csönd. Majd 1955-ben Egy festő ifjúsága című könyvével jelenik meg újra. Számomra Mándy a Fabulya feleségeivel lépett a színre, amely 1959-ben, a Magvető Könyvkiadónál látott napvilágot. Elég nagy port vert fel ez akkor, különösen irodalmi berkekben, ahol ismerték a szereplőket. Végülis azt hiszem, ezzel és A pálya szélén című könyvével ismerte meg a közönség az igazi Mándy Ivánt. Én úgy gondolom, a századforduló új irányzatait folytatja, Krúdyt, Szini Gyulát meg a későbbi Gelléri Andor Endrét. Emlékszem, kellemes, halk szavú, elegáns ember volt, enyhe humor és valami megfoghatatlan báj lengte körül. Egész lénye inkább a befogadóé volt, így lehetett a félresodródott figurák felszínre hozója, mert meglátta és meghallgatta őket. Vidor Miklós: O volt az első író, akit megismertem. Gyerekkori barátoktól hallottam, hogy novellákat ír, meg is jelengetnek, aztán egyszer csak ott volt abban a tabáni lakásban, ahova eljártunk szombat délutánonként, ez úgy a harmincas évek vége felé lehetett. Egy kicsit meglepődtem, mikor kiderült, hogy ő bizony már húszéves. Az a társaság, amelyik itt összejött, felső gimnazistákból állt. De Ivánon egy pillanatra sem éreztem semmiféle olyan fölényt, amit egy húsz év körüli fiatalember zöldfülű diákok közt magának imputálhatott volna, nagyon közvetlen volt, kellemes, és olyan érzésem támadt, hogy valami bizonytalanság is van mögötte, amit nem lehetett persze rögtön megfejteni. Egyébként, ami engem érdekelt volna, arról egy szó sem esett akkor, egy jó éven át nem is láttam. Aztán a viszontlátás váratlanul itt a Szentkirályi utcában történt meg, ahol az Élet című hetilapnak volt a szerkesztősége. Kézirattal a táskámban állítottam be, és ott láttam őt, oldalt, egy könyvespolc előtt állt, barátságosan köszöntöttük egymást, és én úgy éreztem, már van valakiben megfogóznom. Aztán együtt is mentünk el innen, és akkor elkezdődött egy diskurzus, amely úgy jó ötven éven át folyt, és ugyanilyen hirtelen, és váratlanul szakadt meg. Rába György: Én 1942-ben ismertem meg Mándy Ivánt. Vidor Miklós egy szép napon azt mondta nekem, van egy barátom, ő is író, gondolkoztam, hogy megismertesselek-e vele, annyira különböző a természetetek, nem tudom, hogy értitek meg egymást, hát azért megpróbálom. Megpróbálta, és több mint fél évszázadon át ez a beszélgetés, társalgás kiKözreműködött: Domokos Mátyás, Káló Flórián, Karcsai Kulcsár István, Lator László, Rába György és Vidor Miklós 102
