Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)

(A „polgári opcióról") Sokat olvashattam a bálványosi vagy a tusnádi magyar szabadegyetem­ről. De a marosfői nyári egyetemről majdnem semmit. Valér Dorneanu román képviselőház-el- nök a romániai és határokon túli román politikusok és egyházi személyiségek találkozóján el­mondta: rendellenesnek tartja az etnikai párt létezését, mert a pártok valamely politikai irányvonal, ideológia, illetve program képviseletére alakulnak, amely minden állampolgárhoz szól, nemcsak egy etnikum tagjaihoz. Ehhez képest Milosevic ügyesebb volt, nemcsak hogy nem fenyegetőzött a kisebbségi pártok betiltásával, hanem időnként bizonyos szinteken még szövetségre is lépett velük. A már említett tanácskozáson székelyföldi románok egyházi vezető­je, loan, ortodox püspök így kiáltott fel: „Ha nem vigyázunk, elveszíthetjük Erdélyt anélkül, hogy egyetlen golyót is kilőnének". Ugyanakkor a moldvai nyári szabadegyetemen a román kormányfő, Adrian Nastase szerint az erdélyi föderalizációs törekvések a román nemzet integri­tását veszélyeztetik. A miniszterelnök hangsúlyozta: Románia egységének és Alkotmányának védelmében ezentúl nagyobb figyelemmel kell kísérni bizonyos alapítványok, pártok és a mé­dia által hangoztatott eszméket. Nastase ugyanakkor tudni véli, hogy megalakulóban van egy „Erdély Párt" is. A kormányakció, amely várhatóan 2001. szeptember elsejétől nagyobb figye­lemmel tanulmányozza majd a regionális kiadványokat, az alapítványokat, valamint az RMDSZ és egyes szomszédos országok tevékenységét. Nastase szerint a transzszilvanizmus el­ve nem etnikai alapú, hanem a társadalmi-gazdasági érvek, a közös kulturális múlt áll a gyújtó­pontban. Ez azt jelenti, hogy az autonómiát célzó törekvések célcsoportja most már nemcsak az erdélyi magyar kisebbség, hanem Erdély összes lakója. A kormánypárt elnöke figyelmeztetett: az Erdély autonómiájáért elsőként síkra szálló Sabin Ghermanéhoz hasonló eszméket hangoz­tat például a Krónika magyar nyelvű napilap, a román Transilvania Juntái vagy a kétnyelvű Pro­vincia. Mindebben feltűnő, hogy a territorialitás elve és a kisebbségi jogok érvényesítése ellen a „polgári opció" nevében emelik fel a szavukat. Természetesen olyan polgári opció mellett száll­nak síkra, amely államnyelven beszél. (A hiszékenyekről) Lehet, hogy azért romlott meg annyira a világ, mert az emberek elhitték a vezetőknek, hogy a mennyország túl közel van, a halál pedig nagyon távol. (Egykor és most) Nem értem, hogy a vajdasági magyar újságírók miért nem hozzák létre a Vajdasági Magyar Újságírók Szövetségét. Olyan változások előtt toporgunk, amelyek során az állam és a hatalom képviselőinek okvetlenül szembe kell találniuk magukat valamiféle tárgyalópartnerrel. Valamikor erre nem volt szükség, mindenről a mindenható politbüró gondoskodott. De, amint látjuk, most már a politbüró is tétlen. (Lant és kard) 2000. szeptember 17-én jelenti a Beta: Pavkovic tegnap este Pozarevacon, A média frontján című könyvének bemutatóján megismételte, mennyire kötődik Slobodan Milosevic jugoszláv elnökhöz, akiről azt mondta, „Bátor, határozott, jó képességekkel meg­áldott álmodozó, aki bátran hozza meg döntéseit, amikor a szabadság és a haza kérdései­ben kell határozni". Ha nem lépett volna közbe a véletlen, akkor ezt a lírai mondatot arany­betűkkel vésték volna fel az iskolák és a kaszárnyák falaira. De ne feledjük el: éppen szeptemberbe lépünk. (Folytatjuk) 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom