Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)
(A „polgári opcióról") Sokat olvashattam a bálványosi vagy a tusnádi magyar szabadegyetemről. De a marosfői nyári egyetemről majdnem semmit. Valér Dorneanu román képviselőház-el- nök a romániai és határokon túli román politikusok és egyházi személyiségek találkozóján elmondta: rendellenesnek tartja az etnikai párt létezését, mert a pártok valamely politikai irányvonal, ideológia, illetve program képviseletére alakulnak, amely minden állampolgárhoz szól, nemcsak egy etnikum tagjaihoz. Ehhez képest Milosevic ügyesebb volt, nemcsak hogy nem fenyegetőzött a kisebbségi pártok betiltásával, hanem időnként bizonyos szinteken még szövetségre is lépett velük. A már említett tanácskozáson székelyföldi románok egyházi vezetője, loan, ortodox püspök így kiáltott fel: „Ha nem vigyázunk, elveszíthetjük Erdélyt anélkül, hogy egyetlen golyót is kilőnének". Ugyanakkor a moldvai nyári szabadegyetemen a román kormányfő, Adrian Nastase szerint az erdélyi föderalizációs törekvések a román nemzet integritását veszélyeztetik. A miniszterelnök hangsúlyozta: Románia egységének és Alkotmányának védelmében ezentúl nagyobb figyelemmel kell kísérni bizonyos alapítványok, pártok és a média által hangoztatott eszméket. Nastase ugyanakkor tudni véli, hogy megalakulóban van egy „Erdély Párt" is. A kormányakció, amely várhatóan 2001. szeptember elsejétől nagyobb figyelemmel tanulmányozza majd a regionális kiadványokat, az alapítványokat, valamint az RMDSZ és egyes szomszédos országok tevékenységét. Nastase szerint a transzszilvanizmus elve nem etnikai alapú, hanem a társadalmi-gazdasági érvek, a közös kulturális múlt áll a gyújtópontban. Ez azt jelenti, hogy az autonómiát célzó törekvések célcsoportja most már nemcsak az erdélyi magyar kisebbség, hanem Erdély összes lakója. A kormánypárt elnöke figyelmeztetett: az Erdély autonómiájáért elsőként síkra szálló Sabin Ghermanéhoz hasonló eszméket hangoztat például a Krónika magyar nyelvű napilap, a román Transilvania Juntái vagy a kétnyelvű Provincia. Mindebben feltűnő, hogy a territorialitás elve és a kisebbségi jogok érvényesítése ellen a „polgári opció" nevében emelik fel a szavukat. Természetesen olyan polgári opció mellett szállnak síkra, amely államnyelven beszél. (A hiszékenyekről) Lehet, hogy azért romlott meg annyira a világ, mert az emberek elhitték a vezetőknek, hogy a mennyország túl közel van, a halál pedig nagyon távol. (Egykor és most) Nem értem, hogy a vajdasági magyar újságírók miért nem hozzák létre a Vajdasági Magyar Újságírók Szövetségét. Olyan változások előtt toporgunk, amelyek során az állam és a hatalom képviselőinek okvetlenül szembe kell találniuk magukat valamiféle tárgyalópartnerrel. Valamikor erre nem volt szükség, mindenről a mindenható politbüró gondoskodott. De, amint látjuk, most már a politbüró is tétlen. (Lant és kard) 2000. szeptember 17-én jelenti a Beta: Pavkovic tegnap este Pozarevacon, A média frontján című könyvének bemutatóján megismételte, mennyire kötődik Slobodan Milosevic jugoszláv elnökhöz, akiről azt mondta, „Bátor, határozott, jó képességekkel megáldott álmodozó, aki bátran hozza meg döntéseit, amikor a szabadság és a haza kérdéseiben kell határozni". Ha nem lépett volna közbe a véletlen, akkor ezt a lírai mondatot aranybetűkkel vésték volna fel az iskolák és a kaszárnyák falaira. De ne feledjük el: éppen szeptemberbe lépünk. (Folytatjuk) 100
