Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Pünkösti Árpád: A szerelmes Rákosi

szülni, és a hölgykoszorúnak - a mamának és a lányoknak - ő a kedvence. Lányosán nevelkedik (tésztát gyúr, kenyeret dagaszt), kevésbé tudatosul benne a férfiszerep, a férfihelyzetekben bizonytalan. Aztán a fiúk között, az iskolában a sor végére kerül. Szégyelli termetét, lányos érzelmeit. Felnőtt korában készült személyiség-lélektani tesztje (Rorschach-teszt) szerint: az „erősen érzelemfüggő, kislányosan puha érzelemvilágú gyermek önvédelemből elutasította a gyengeség jeleként megélt érzelmeket... A pszichoszexuális fejlődés zavarának egyik kulcs- mozzanata az anyához való gyermeki kötődés tagadása, teljes leértékelése, végül sommás ítélete a női nemről: a nők tyúkszerű, fejetlen, buta lények, akiket tárgyként kell kezelni. Ez a magatartás megcsontosodott védelmi mód a félelem ellen, hogy őt önmagáért senki sem szeretheti." Több ok miatt zavaros a viszonya a nőkkel. Önértékelésének ez a mércéje, emiatt tele van szorongással, kisebbrendűségi érzéssel: elégedetlen magával.

Kisebbrendűségének forrása aránytalan külseje is, a legfeljebb 160 centis magasság, a rövid nyak, ami így együtt, meghökkentette az embereket. Egy fogolytársa szerint: „Csúnya ember volt, és apró vackortermete még csak aláhúzta ezt." Utóda, Kádár János a börtönben találkozott vele először: „a csoport közepén megláttam egy nagyon jó tartású, magas, derék embert... Azt hittem, ő az". Testvérének a kamasz fia is először a jó kiállású vezetőtársát, Gerő Ernőt vélte a nagybátyjának. „Alacsony termetű, majdnem gnóm" - írta egy képviselőtársa. Egy másik: „feje úgy ült a vállán, mint a tojás a tojástartóban". Akadt, akit „magyartalan hangsúllyal kántáló szövegei" is riasztottak. Ám ez a hátrány sem tudta megakadályozni érvényesülését. Volt benne valami erő, amivel képes volt legyűrni az ellenérzéseket, sőt megnyerni az embereket. Egy idő után még dicsérték is „azt a kis bölcs, okos fejét!" A szellemi elit számos nagyja tisztelte intellektuálisan is; igaz, többnyire csak pár éven át. Csupán a nőkkel nem bírt.

Memoárja négykötetes tengerében nem szerepel a szerelem szó. A másik nemhez fűződő kapcsolata mintha kimerült volna a táncolgatásban meg a gyümölcs- kosárküldésben. Az osztály legkisebbjét, a harcias kiskakast a sor végére hagyhatták az érettségi előtti „kötelező" bordélylátogatáskor is. Kellhet ő valakinek? Itt érhette életre szóló trauma a nőknél. Azért is gondoljuk a memoárba önérzetesen bekerülő bordélyt a helyszínnek, mert ha ott a vendég elügyetlenkedi, amiért fizetett, kinevetik. Főképp, ha tíz-tizennégy versengő maturandust fogad a ház egyszerre. A bordélyban nem szerelmet adnak, itt nem nézik el egymás sutaságait: profi áll szemben amatőrrel. RM pénzes társai megvehették a hölgyek árado- zását is. A szegény sóvárgónak csak a szégyen, netán a megszégyenítés jutott.

Budapesten, a Galilei Körben a Freud álommagyarázatáról szóló előadássorozatot együtt hallgatta a szabadkai színinövendék Lábass Jucival, aki feltárta előtte „az erkölcsi dzsungelt és prostitúciót is, amelyet akkor színinövendékek és kezdő színésznők számára... a színházak általában jelentettek". Hamburgban meglátogatta a Sankt Paulit, a mulatók és prostituáltak negyedét, és megállapította (hatvanhat évesen visszatekintve): „Nagy rétegeket gyötörtek a nemi életnek a kapitalizmusban gyökeredző kérdései." A munkás családalapítását a létbizonytalanság, a munkanélküliség, a lakáshiány nehezíti. Gyakori a késői házasság, és „mindez tápot adott annak, amit akkor a házasságon kívüli nemi életnek neveztek", és a kettős erkölcsnek, mely „a

101