Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Pünkösti Árpád: A szerelmes Rákosi

rossz, de legrosszabb otthon! Emiatt széledtünk szét a világban.) Londonba RM már egy hamburgi munkás ajánló soraival érkezett egyenesen a nemzetközi kommunista munkásklubba - ami valójában a szocialista munkásokat fogta össze. Ez lett a második otthona. Az olvasóteremben a külföldi lapok garmadáját olvashatta, de volt táncterem, tornaterem, kuglipálya, jó konyha, rendszeresek a nyelvtanfolyamok, a marxista szemináriumok. Múzeumokba, kiállításokra is jártak. RM gyerekként is talpraesett volt. A klubban főleg a francia szekcióban forgott. A franciák angol tanfolyamára jelentkezett, mert így két legyet ütött egy csapásra, hiszen a következő évben Párizsba akart átköltözni.

A klubnak, a vitáknak, egyéves külföldi tapasztalatának is köszönhető, hogy bár Németországot fontosabbnak tartja, mégis Angliáról szerez mélyebb ismereteket. Felfigyel rá, hogy az angol mezőgazdasági termelés intenzitása hét-nyolcszorosa a magyarnak. Ám elvakultan hozzáteszi (hatvanhat évesen): „Az angol uralkodó osztály elhájasodására és parazita voltára jellemző, hogy a cselédek, lakájok s egyéb kiszolgálók száma már akkora volt, mint a mezőgazdaságból élőké." De övé a világ! Még kötekedőbb lesz. Egy idősebb klubtárs kérte, legalább „szürke fejére" legyen tekintettel, mire azt felelte: a szamár már az anyja hasában is szürke.

Noha állandó témájuk a közelgő háború, a szokásos előadásokat, műkedvelő esteket, táncmulatságokat megtartják. Itt sem maradt ki semmiből, címszereplő, sőt duettet is énekel A gyáros fia című egyfelvonásosban. Szerinte olyan élethűen játszott, hogy a vita hevében kis híján a nézők közé dobták. Már húszévesen - idegen xayelven is - jól színészkedett.

Háziasszonya szép, vörös hajú, fehér bőrű, áruházi eladó lányát párszor elvitte a klubba táncolni. Noha elköltözött tőlük, „a barátságot" tovább tartotta, és a háború kitörése után még küldött Florrynak egy kis láda, saját kezűleg válogatott barackot. Sógora, az ötvenes években úgy emlékezett „a klub legjobb táncosára", hogy a „gyönyörű hajú ír leány, bolondul beleszeretett". De „Rákosi elvtársat már akkor az elnyomott népek érdekelték, természetesen az elnyomott népek lányai is. Legszívesebben néger lányokkal táncolt, hogy ezzel is kifejezze megvetését minden faji megkülönböztetés ellen."

Vagyis „lefelé" táncolt. Szegedi gimnazistaként nem a felső leányiskolások bálján érezte jól magát, hanem a Bruckner-kert kiskocsmáiban, „a munkások, vasutasok" között. Ide vitte táncolni a házban lévő varrodából és kalapüzletből a lányokat. (Pár év múlva a szabadkai háziezred Anna-bálján „tiszttársai megbotránkozására kizárólag a be-betekintő postáskisasszonyokat és óvoda-vezetőnőt kérte táncra, míg a gazdag polgárlányokat pillantásra sem méltatta egész éjszaka" - állította a húga.) Miközben kapaszkodott felfele, nem a felettébb lévők társaságát kereste, a hozzá hasonlókét. (Pesti albérlőtársa sem diák, hanem festőmunkás. A londoni nemzetközi klub is munkásklub.) Jól hangzik, hogy egy leendő kommunista vezér a kitaszítottak, elnyomottak között érezte jól magát, de mondható úgy is: jobban érezte magát azok között, akik felnéztek rá, a kicsire.

Tudjuk, hogy RM három lány után és három lány előtt született (közülük halt meg egy-egy). Az ő születése helyreállította a mama becsületét: újból tudott fiút

100