Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Pünkösti Árpád: A szerelmes Rákosi
széleskörű ismeretségre tett szert, sok új tapasztalatot szerzett. A körben módja nyílt a magyar és a külföldi napilapok átnézésére (felfedezhette a gyorsolvasást, így egy újságot percek alatt át tudott futni). Egy szakosztálynak sem tagja, mert minden érdekli, és 1911 végére az ezerkétszáz tagú kör egész tevékenységét ismeri, még a rendezvények, előadások vagy tüntetések előkészítését is. „Fokozatosan megtanultam a szervezés csínját-bínját, láttam, hogy a szociáldemokrata [párt] és a szakszervezet hogyan fogja össze, mint mozgósítja és viszi ki az utcára a tömegeket". A mozgalom annyira lefoglalja, hogy két év alatt „elfelejt" elmenni a Margit-szigetre (és csak Berlin, Hamburg, London megismerése után, 1919-ben jut el oda). Bár botfúlú, a kör dalárdájával együtt ők énekelték először a pesti utcán a nemzetközi kommunista mozgalom indulóját, az Internacionálét. A galileis- ta közönség kitörő lelkesedésére Ady Endre nekik írta több forradalmi versét. (Az Új tavaszi seregszemle arra biztat: „Robogj föl Láznak ifjú serege..."). 1912. május 23-a - „a vérvörös csütörtök" -, a több tízezer tüntető között ott vannak a kör tagjai, és persze RM is. (Ady buzdít: „Rengj csak, föld.") RM csütörtökön tüntető, pénteken házitanító egy gazdag gyárosnál. Ilyen társaságban, „ahogy az angolok mondják, olyan voltam, mint a négyszögletes cövek a kerek lyukban". Ruhája kopott, cipője kitaposott - nem odavaló. Ráadásul a modora is rossz. A nőknek nem csókol kezet, a méltóságos urat és a kegyelmes asszonyt egyszerűen önnek szólítja. Nem ismeri a divatos táncokat, sem a szepa- rék titkait: „egyszóval unalmas fráter" - írja magáról. RM 1912 júniusában végez a Keleti Akadémián. Az utolsó két hónapban csak napi négy-öt órát alszik. Kapott volna állást Budapesten, de úgy tervezte, öt évet külföldi tapasztalatszerzésre, nyelvgyakorlásra szán Németországban, Angliában, Franciaországban, az Egyesült Államokban, végül pedig szétnéz egy olyan „egzotikus" országban, mint Brazília, Kína vagy Japán. A kalandozásra jó lehetőséget kínált, hogy a kereskedelmi minisztérium öt éven át jelentős ösztöndíjjal támogatta a végzett akadémisták külföldi elhelyezkedését. Ennek fejében évente csupán két jelentést kellett küldeniük az adott terület magyar külkereskedelmi lehetőségeiről. 1912 őszén, húsz és fél éves korában, életében először nekivághatott a nagyvilágnak: rögtön Európa túlsó szögletébe, Hamburgba indult. Útlevél helyett elég az egyetemi leckekönyvet felmutatni. Mintha tanórán lenne, nyitott szemmel ül az ablaknál: éjjel is bámul, csak bámul kifele, hogy egy kivilágított bakterház látványáról se maradjon le. Aztán Berlinben huszonhárom órát alszik egy végtében. Alapos városnézés után megy tovább. Mint életében annyi mindent, az úti célt is megfontolva választotta ki. A múlt század elején a virágzó Németország vonzóbb célpont, mint bármelyik más ország. Akkortájt olyan nagy volt a német vonzerő és befolyás, hogy aki Magyarországon nem tudott németül, nem igazán számított értelmiséginek. RM nem is csalatkozott, bár az első időszak próbára tette. Az alnémet nyelvjárás miatt a munkakereséssel együtt az új nyelvet kellett tanulnia. A munkanélküliség hetei - „melyek egy év múlva Londonban megismétlődtek" - élete legnehezebb szakaszai közé tartoznak. Az ösztöndíjat csak akkor kapja meg, ha már dolgozik. A 98
