Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Pünkösti Árpád: A szerelmes Rákosi

szabadkai zsidókórház egyik alapítója (szombatonként nagy csomag cukorral látogatta meg a beteg gyerekeket - a sajátjai nem kaptak belőle. A terménykereskedő Mátyás fiában különös készség alakult ki: „apám engem négyéves koromtól kezdve szívesen vitt mindenfelé magával, mert ebben a korban már olyan fejszámoló voltam, hogy ötjegyű számokat gyorsan és könnyen szoroztam, osztottam". Egy pesti menedzser európai körútra akarta vinni a fejszámoló csodagyereket, de az adai orvos azt mondta, ártana a fejlődésének. Mátyás már négyévesen a Nemzeti dalt szavalta, és húga szerint „meghívták a falu összes gyermekünnepére".

Táblához szólítja a tanító a viccbeli Mórickát, és azt kérdezi tőle: - Ha 120 kilogramm búza kell egy hold vetéshez, és egy mázsa búza 26 korona, akkor hét és fél holdhoz mennyibe kerül a vetőmag?- Nagyobb szemű búzából elég 80 kilogramm is, és én tudok 23 koronáért is búzát. Mivel a tanító úrnak csak két hold illetményföldje van, 32 és fél koronából megússza az egészet.

Egy rendezett viszonyú család a XIX. század végén a 12 ezer lakosú bácskai nagyközségben földes padlójú házban lakott, és - a zsidó családoknál - péntekenként volt fürdés a nagyteknőben. Cecil mama huszonkét évesen szülte az első gyermekét és huszonkét év a korkülönbség az első és a tizennegyedik gyermek között, és közülük tizenkettőt fel is nevelt (Béla 1886., Jolán 1888., Matild Gizella

1890., Mátyás 1892., Izabella 1895., Margit 1896., Zoltán 1898., Ludovika Lujza

1900., Mária 1902., Ferenc 1904. Dezső 1906., Hajnal 1908.). Lefekvés előtt összeszámolta őket, akár a kiscsirkéket, hogy mind megvan-e. Mátyás leírja, hogy kisgyermek korában kövezték ki az első utcát Adán, amit a környékből is eljöttek megcsodálni. A kő ritka volt arrafelé: „amikor a faragott flaszterkockákat az uszályok kirakták a Tisza partjára, csakhamar őrséget kellett állítani, mert kezdték lopkodni a követ, főleg káposztáskőnek". (A káposztáskő a hozományban is szerepelt: náluk az a kő préselte a savanyú káposztát, melyet még a nagymama vitt a házasságba, majd a legkisebb lányának ajándékozta.) A lány - azaz a mama - a XIX. századi falusi világba illeszkedve erősen babonás: pénteken nem ültetett tyúkot, és nem tett páros számú tojást a kotló alá. Egyszer egy pelyhes kiscsibe beleesett az oltott mészbe. Bár túlélte, de meztelen lett, mint két vékony lábon járó tojás. A kakas üldözőbe vette, a kotló nem engedte maga alá. Nővére, Gizi, aki női szabósegéd volt, ruhát varrt a csirkének: „egy kényelmes felöltőt, melyen megfelelő lyukakat hagyott hátul, elől a nyaknak, kettőt a lábaknak és később a szárnyaknak is. A kiscsirke hamarosan hozzászokott a felöltőhöz és vígan futká- rozott benne", de szokatlan megjelenése miatt kivert maradt. A gyerekek és a csodájára járó szomszédok kedvenceként jókora jérce lett belőle. Végül csak sütőbe került, és némi húzódozás után meg is ették.

Mátyás már kisgyerekként rendkívül makacs és nagyon érdeklődő. Alig várja, hogy iskolába járhasson. Gyorsan megtanul olvasni - számolni már tudott -, és még hétéves sincs, amikor esténként ő olvassa fel a kovácsműhelyben az újságból az angol-búr háború híreit. „Mint a szivacs a vizet, úgy nyeltem a tudnivalókat. Az iskolaévek kezdetén a tankönyveket, ahogy megkaptam, faltam, mint az izgal93