Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Balogh Tamás: „... körülbelül elég lesz egy füzetre" (Schöpflin Aladár két levele Ady Endrének)
MTA Autográf. a M. K.-bcli novellas füzetedet: A. E.: A tízmilliós Kleopátra... - Rodin: Auguste Rodin (1840-1917) francia szobrász, Ady találkozott vele Párizsban - Pctelcici: Petelei István (1852-1910) író - Novellát ... kUldhctnél a V. Ú.-nak: Adynak 1910-ben, a levél keltezése után még egy novellája jelent meg: Lombi, a kőfaragó. VÚ, 1910. okt. 23. 886-887. A két levél magáért beszél. Ady, aki ekkor az európai kultúra fővárosában, Párizsban tartózkodott (ismét), leveleiben tartotta a kapcsolatot a magyar lapokkal, szerkesztőkkel, olvasókkal. Azon túl, hogy verseivel, novelláival, cikkeivel folyamatosan jelen volt a sajtóban, kötetekkel is kívánt. Mint már kiderült, hogy verseire sokkal nagyobb gondot fordított, mint novelláira, úgy versesköteteire is: azokat mindig maga szerkesztette, az azóta elhíresült Ady- ciklusokba, a ciklusokat megelőző cím nélküli verssel stb. Novellásköteteit azonban nem ilyen gondosan kezelte. A tízmilliós Kleopátra... címűt például Schöpflin Aladár szerkesztői hozzáértésére bízta, aki persze örömmel tett eleget a költőbarát kérésének. Önállóan - s csak Ady utólagos jóváhagyásával - átalakította a tervezett kötet tartalmát (három, a Vasárnapi Újságban megjelent novellát ő válogatott bele), így szerkezetét is megváltoztatta, s címét is ő adta a kötetnek: bár az 1. levélben még így ír: „Címeket azonban jobb szeretném, ha magad adnál a két füzetnek; az én leleményességem e tekintetben nem valami kiváló.", a másodikban már arról tudósítja Adyt, hogy „Címül az első novella címét adtuk neki [...] Nem valami fölséges cím, de úgy éreztem, hamisítás volna, ha valami színes vagy jellemző címet adtam volna könyvednek." És már ebben a mondatban megfogalmazza a kötet novelláinak lényegét: nem színes, fordulatokban gazdag kisprózák ezek, hanem egy lenyugodott, szemlélődő költő epikai „terményei". A 2. levél fő része nem más, mint a szerkesztő kritikája a kötetről. Ez már önmagában is irodalomtörténeti érdekességgel bír, hiszen Schöpflin (kritikai) észrevételei mindig megfonto- landók. (Később viszont mintha némileg ki is egészítené: ahhoz, amit az Ady-Petelei- „hasonlóságról" ír, a képhasználatról, a nyelvről és a témák, illetve lelkek „muzsikájáról", hozzáolvashatjuk egy 1934-es cikkének mondatát: „[Novelláiban Ady hangja] Erősen emlékeztet a Krúdy Gyula hangjára, csak nincs az a mély gordonka zengése, valamivel magasabb a hangzása."16) Azonban A magyar irodalomtörténet bibliográfiájának 6. kötetét (1982) forgatva észrevehetjük, hogy az Ady-kritikai résznél a fenti kötet nem szerepel. Mintha A tízmilliós Kleopátráról nem írt volna senki kritikát, mintha elkerülte volna a kritikusok figyelmét (a Nyugat kiadásában ugyanez év novemberében megjelent így is történhetik azonban nem; erről sokat írtak), s így nem is került be az irodalmi köztudatba. Igaz, hogy novelláit felvették a gyűjteményes kötetekbe, de magát a kötetet, az első és egyetlen kiadást nem méltatták figyelemre. Tehát maga a kötet: Ady Endre: A tízmilliós Kleopátra és egyéb történetek. Bp., én. [1910] Lampel R. Kk. Magyar Könyvtár 586. 64 p. cím A tízmilliós Kleopátra Péter Gróf története Fiúk az apjuknál Abd-El-Kader Két tanár úr első megjelenési hely BN, 1904. szept. 18. PN, 1908. dec. 25. kar. mell. VÚ, 1909. máj. 30. BN, 1906. dec. 23. BN, 1903. okt. 24. címváltozatok [Kleopátra] [később: Az öreg Borkonyi. In.: így is történhetik] [Két tanár úr Tommerforóban] 77
