Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)

nevemet egy listáról, s még aznap távoznom kellett a televízióból. Másnap a fegyveres portás nem engedett az íróasztalom mellé. Még kézirataimat, jegyzeteimet sem vehettem magamhoz. Egy részük elveszett örökre. Nem lenne jó, ha azok fejeznék be a magyar értelmiség megtisztítását, akik „mérsékelt optimizmussal" Milosevic pamlagán ücsörögtek, mivel akkor is a hatalomban voltak, akárcsak most. Lehet, hogy kelletlenebből, mint most, de a hatalom mégis hatalom.

(Musil-változatok) A jövendőbeli eszmetörténész figyelmét semmiképpen sem kerülheti el, hogy a kilencvenes években érdekes fordulat ment végbe a jugoszláviai magyar közéletben. A kisebbségi intézmények romokban hevertek, a megszégyenített és megalázott értelmiségi elit sarokba volt kényszerítve. Az akkori szerbiai belügyminiszter-helyettes a belgrádi MN-ben hetvenkedett: a kisebbségi magyar értelmiség tökéletes ellenőrzés alatt áll, még telefonbeszélgetéseit is lehallgatják. Az értelmiségi kivándorlás tömeges méreteket öltött, ugyanakkor azonban a kisebbségi politikai elit kivirágzott. Ez nem épült le! Ezt a réteget nem morzsolta le a represszió. A parlamentben kuporgva döbbenten szemlélte a romokat. Az állapot Musil hallhatatlan regényének, A tulajdonságok nélküli ember Szakadék Nagyszálló jelenetére emlékeztetett: a teraszon helyet foglaló emberek elképedve tekintettek a szakadék mélyébe. De semmi más nem tettek. Időközben Szerbiában a helyzet némileg javult, de a kisebbségi intézmények továbbra is romokban hevernek, a politikai elit továbbra is a parlamentben és a kormányban kuporogva kitartásra szólítja fel a romok napszámosait. A néhai kommunista funkcionáriusok legalább ügyeltek arra, hogy a kisebbségi intézmények működőképesek legyenek, mert tudták, hogy ez biztosítja legitimitásukat, tekintélyüket. Ma azonban a politikai elit heroikus hangsúllyal tromfok küzdelmünk gigantikus és ember- feletti, de ami lehetetlen, az lehetetlen. Idestova tíz éve már!

(Morális tartás avagy a területi autonómia) Szlovákiai értelmiségiekkel beszélgettem, az ő kulturális intézményeik nem hevernek romokban. Az ottani kisebbségi pártok jól tudják, hogy nem önmagukért léteznek. Bugár Béla pártelnök szerint rövidesen kilépnek a kormányból, ha nem teljesülnek az ígéretek. Nem akarnak ígéretekből élni, választóikat nem akarják ígéretekkel elkábítani. „Ideiglenesen lemondtunk arról is, hogy megnyitjuk a területi autonómia létrehozásának kérdését, pedig elképzeléseink szerint a jó köz- igazgatási reform révén a magyarok, a dél-szlovákiai polgárok számos területen kezükbe vehetnék sorsuk, szülőföldjük jövőjének alakítását. Erre olyan jogi normát fogadtak el, amely - mint már említettem - megcsúfolja az önkormányzatiság elveit. Ekkor telt be a keserű pohár." Nem maradhatnak a kormányban. Az indoklás szíven ütött. „Elveinket, morális tartásunkat adnánk fel, választóink bizalmát veszítenénk el ezzel." Adódik egy párt, amely kilép a kormányból azért, mert nem képes teljesíteni ígéretét? Az erkölcsi tartás nevében búcsút mond a hatalomnak? Azért, mert nem lesz semmi a területi autonómiából, amire ígéretet tett?

(Bibó-változatok) Nincs kisebbségpolitika kultúra nélkül. Nincs kultúra elit nélkül. Pontosan olyan szellemi elit nélkül, melyről Bibó István merészelt beszélni. A magyar nemzet egyik legnagyobb gondolkodója ugyanis egyértelműen leszögezte: minden társadalomnak vannak értékei, amelyeket az elit őriz jól vagy senki, tehát csakis a „megzavarodott viszonyok" között terjed az olyan vélekedés, hogy a nemzet, a közösség vagy a társadalom értékei az egyszerű nép tömegeiben rejlenek. Politikusok, akik jól vagy rosszul vezetik a népet, mindig akadnak. De a szellemi elit mélyebb, fontosabb, jelentősebb.

(Augusztusi csendélet) Egyik botrány követi a másikat. Sorozatos gyilkosságok. Senki sem tudja ki a tettes. Pár hónappal ezelőtt lepuffantottak egy belügyest, még a nevét sem tud95