Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)
(Tanítványok és utánzók) Esterházy óriásfenyőnek nevezte. Nem vonakodott leírni: tanítványa volt. Csak az eredeti írók mernek tanítványok lenni. Az utánzók általában megfeledkeznek azokról, akiktől a legtöbbet tanultak. Legfeljebb csak azokat nevezik meg, akiket divatból illik megnevezni. (Szűrös, gatyás jobboldaliak) Kilencvenéves lenne Bibó István. Életművében a változás közös nevezőjét ismerte fel a demokratikus magyar ellenzék, sajnos, azóta ez a közös alap összeomlott. Kende Péter felfedte ennek eredét: Bibó ugyanúgy kritikusan tekintett az 1945 előtti évekre, ahogyan elítélte a Rákosi- és a Kádár-rendszert is. A mai jobboldalt viszont az jellemzi, hogy Teleki Pált és Tisza Istvánt tekinti példaképének, nem pedig Bibó Istvánt. Márai még 1984-ben előrelátóan fogalmazott: „A kommunisták csak végrehajtják azt - írta a naplójában -, amit a szűrös, gatyás jobboldaliak terveznek." S látnokian megjegyezte: a kommunizmus tragédia, de az igazi ellenfél mindig a nemzeti jelmezbe öltöztetett képmutató kapzsi jobboldali. Képmutatásból ma sincs hiány. Kapzsiságból sem, amint látjuk. A szűrös, gatyás jobboldaliságból sem. Márai bírálata ma is az elevenbe vág, megjósolta miért nem lesz Bibó időszerű. Ezért akár testamentumként is értelmezhetjük Mészöly Miklós intelmét Bibó életművéről: „Politikai gondolkodótól ritkán kaptunk ilyen örökséget; utoljára Széchenyitől." (Kollektív cinkosság?) Elhallgattak a fegyverek, a bűnökkel szembe kell nézni. A legnehezebb lesz fényt deríteni arra a kollektív cinkosságra, amely átitatta a hétköznapokat. A londoni Indepedent újságírója felidézi a szörnyűséges srebrenicai napokat. A szerb csapatok elfoglalták Srebrenicát. Karadzic elrendelte a külföldi újságírók azonnali távozását. A távozó újságírókat a szerb nők egy csoportja népviseletbe öltözve nyalánkságokkal traktálta. A határátlépés után, immár Szerbia területén, az egyik étteremben odavetették nekik: „Ne reméljék, hogy az önök népe megóvja a törököket." Honnan remélték volna? Nem volt remény! Srebrencián megkezdődött a tömegmészárlás. A nyalánkságokat eltakarították az asztalról és ásták a tömegsírokat. (A pátriárka áldása) Kostunica igazságfeltáró bizottsága továbbra is hallgat, mint a sír. Lehet, hogy ezért jött létre. Hallgat a tanácsadók kasztja! Nem tudom, kezükbe kerül-e egy régi dokumentum, amelyet 1997. szeptember 27-én hatvan szerb értelmiségi kiáltványt tett közzé. Radovan Karadüic elleni hágai bírósági eljárás megszüntetését követelte, mivelhogy ez a szerb nemzet megalázása. Karadzic sorsa azonos a szerb nemzet sorsával, írták a jeles szerzők. Közük volt Miroslav Jovicic, akadémikus, Slobodan Rakitic, az írószövetség elnöke, az elmaradhatatlan „független értelmiségi" Kosta Cavoski, (egyébként Karadzic szenátora). Felsorakozott továbbá Ljubomir Tadic, filozófus, Milorad Ekmedzic, történész, Dragoslav Mihailovic, író, ezen kívül kitettek magukért az újvidékiek is: Bosko Petrovic, Miroslav Egeric, Nenad Grujicic, Bozidar Kovacek, és természetesen íedomir Popov, a „felszabadult Szerbia" történelem-tankönyvírója. A kiáltványt Pál pátriárka áldotta meg. (Olimpiai szellem) A kínai kormány megkapta az olimpiai játékok megrendezésének a jogát. Az a Kína, amelyik az Amnesty International szerint az elmúlt három hónapban, a bűnözés elleni állami kampány keretében 1781 embert végzett ki, vagyis többet, mint az egész világ az elmúlt három évben összesen. A nizai antiglobalisták hallgatnak erről, hallgatnak a diplomaták is. Emberjog? Moszkvában a maroknyi emberi jogi aktivistát, rendőri erőszakkal verték szét. (így éltünk) Szerbiában lekapcsolják azokat a háztartásokat, melyek 20 000 dinár felett tartoznak az áramszolgáltatónak. A belgrádi elosztó képviselője elpanaszolta, hogy vannak, 93
