Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Orosz László: Petőfi 1 - 4. (Egy kritikai kiadás harminc éve)
mények tudatossá nem vált fölmerülései vagy véletlenszerű párhuzamok ezek, mint más Petőfi-mű- vek világ- és magyar irodalmi rokon motívumai is. A kritikai kiadásnak mindenesetre fontos feladata ezekre fölhívni a figyelmet. A Petőfi költeményeit tartalmazó kritikai kiadás nemcsak a két utolsó kötet híján befejezetlen, befe- jezhetetlen azért is, mert új adatok mindig fölmerülhetnek, új meglátások mindig kiegészíthetik korábbi ismereteinket. Nemcsak elveszett, „állítólagos", csak címről ismert Petőfi-versek kerülhetnek elő, a jegyzetek is módosulhatnak. A Pálnapkor című, Kecskeméten írt vers keletkezéséről azt olvassuk, „lehet", hogy „Jókai kecskeméti háziasszonyának fiát", Gyenes Palit ünnepelte névnapján a versbeli vidám társaság. Azonkívül, hogy Gyenes Pali Jókai házigazdájának nem fia, hanem unokaöccse volt, Sütő József Petőfi egy boldog napja Kecskeméten című tanulmányában (Irodalomtörténeti Közlemények 1990. 1. sz., újból in: S.J.: Századok lelke, Kiskunhalas, 1995, 138-142) részletesen megrajzolta a költemény élményhátterét, fölsorolva azokat is, akik rokoni vagy baráti kapcsolatok révén a névnapi összejövetel résztvevői lehettek. (Meggondolandó, hogy a terített asztal melletti mulatozáshoz jobban illik a kéziratban, az Ibolyákban is szereplő kancsó, mint a kiadásokban talált kulacs, noha a kotyogás inkább az utóbbi hangja.) Sütő egy másik tanulmányában (Forrás 1973. jan.-febr., újból in: i.m. 126-173) meggyőző érvekkel valószínűsítette, hogy a Hortobágyi kocsmárosné, angyalom kezdetű Petőfi-verset már a megjelenése előtt ismerték, énekelték a kecskeméti diákok. Kecskemétnél maradva: az emlékezések eltérései miatt aligha lehet kideríteni a teljes igazságot Petőfi, Jókai és Ács Károly közös kötetének kiadási tervéről. Ha - mint valószínű - volt is ilyen terv, bizonyára csak terv maradt, lehetséges, hogy valóban a cenzor közbelépése miatt. Petőfi Kecskemétről írott leveleiben (Bajzának, Szeberényi Lajosnak) nem említi. Jókai az esetre való emlékezését azzal zárja: „leírtuk Petőfi betiltott költeményeit sok példányban, úgy osztattak ki azok a közönség között."(Nem került elő egy sem közülük, igaz, az Ács által szerkesztett kéziratos diáklapnak, a Calliopénak sem maradt egyetlen példánya sem. Megjegyzem még, hogy Ács Károly nem 1824-ben született mint az 1. kötet 386. oldalán találjuk: 1823. júl. 14-én keresztelték Ráckevén. Ä cenzor neve az 1992-ben megjelent Kecskeméti életrajzi lexikonban Schembera József (1788-1850), 1842-44-ben a kegyesrendiek főgimnáziumának igazgatója volt Kecskeméten. Kritikai kiadást nemcsak szerkeszteni nehéz, hanem olvasni sem könnyű. Egyszerre kell figyelnünk a versre és a hozzá tartozó jegyzetre. (Nem lehetne a rá vonatkozó jegyzetet közvetlenül a vers után tenni?) A minél többet és minél pontosabban elmondás szándéka a jegyzetekben utalásokkal, zárójelekkel, rövidítésekkel szabdalt mondatokat eredményez. Lássunk egyetlen példát A nép című vers szállóigévé vált 14. sorának („Haza csak ott van, hol jog is van") jegyzetéből! „Szellemi hátországát a francia enciklopédisták hazafogalmától (tulajdon és személy biztonsága -> haza = jog + tulajdon) a Kommunista Kiáltványig vezette le Lukácsy Sándor (Aszimmetrikus ihletek. ItK 1969. 659-661.); vitapartnere, Fekete Sándor viszont azt rótta fel, hogy nem talált konkrét mintát (Fekete: Pev 181-182.). Ez az igény - úgy véljük - teljesíthetetlen, bár kielégítésére számos kísérlet történt. Müller Lipót Saint-Just Esprit de la Revolution et de la Constitution de France (Paris 1791) című művében találta meg a legközelebbi párhuzamot: „Oü il n'y a pás de lói, il riy a pás de patrie c'est pour quoi les peuples qui vivent sous le despotisme, n'en on point." (III. fejezet, 332; Müller: i.m. 47.) Nem folytatom: a magyarázat hasonló utalásokkal az idézettnek kb. négyszeresével folytatódik. A Fekete: Pev feloldása a Rövidítésekben található: Fekete Sándor: Petőfi evangéliuma. A költő és a francia forradalmak. Bp. 1989. 431.1. Müller i. m. (idézétt műve) A nép 3. sorának magyarázó jegyzetében szerepel: Petőfi Politikai költészete és Béranger. Bp. 1924. Eötvös-Füzetek III. 47. A kiadás 1. és 2. kötetét Kiss József, a 3.-at és 4,-et Kerényi Ferenc készítette. (A „Sajtó alá rendezte" kifejezés aligha elegendő annak a sokirányú munkának a megnevezésére, melyet végeztek.) Az 1. köteten Kiss József mellett Mártinké András, a 2.-on Ratzky Rita és Szabó G. Zoltán, a 3.-on sajtó alá rendezőként +Kiss József (főszöveg), Kerényi Ferenc, +Martinkó András, Ratzky Rita, Szabó G. Zoltán (jegyzetek), szerkesztőként Kerényi Ferenc szerepel, a 4.-en csak Kerényi Ferenc mint sajtó alá rendező. Az egyes kötetek Bevezetés a jegyzetekhez című fejezetében találunk tájékoztatást arról, hogyan oszlott meg a munka a címlapon feltüntetett munkatársak között, továbbá említést a munka címlapra nem került segítőiről is. Mindenesetre kiderül, hogy az oroszlánrész Kiss Józsefre, majd Kerényi Ferencre esett. Kiss József halála (1992) után Kerényi Ferenc szinte hihetetlen munkabírásától, széles körű tudásától és alaposságától remélhetjük, hogy az 5. és 6. kötetre nem kell oly sok évig várnunk, mint az előbbiekre. Petőfi Sándor összes költeményei. Kritikai kiadás. Bp. Akadémiai Kiadó. 1. (1838-1843), 1973; 2. (1844. január-augusztus), 1983; 3. (1844. szeptember-1845. július), 1997; 4. (1845. augusztus-1846), 2003. 132
