Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Dobozi Eszter: Vasárnapi írók, dekonstruktív epigonok

Ahogy itt ülök a 9-es buszon, már-már elhitetem magammal én is, hogy csak az otrombaság az igaz. Csak az irodalmi fekáliafolyam a való. A kloáka művészete. Bűz van az Xx-es buszon. Könnyű volna hányni. Ha gyermekem volna, és így kellene járnia iskolába, nem merném egyedül elengedni. Itt most könnyen feltételezek bűnözőt, zsebtolvajt bárkiben. Ijesztőek az arcok. Vagy csak törtek? Törődöttek. Magukba fordulók. Szélesen terpeszke- dők a testek egyfelől. Félénken félrehúzódóak másfelől. Valaki telefonál. Valaki alszik. Valaki handabandázik. Egy tönkrement emberpár - bóbiskolnak egymás mellett ülve - valószínűleg itt piheni ki magát. Mert ez a két végpont között oda-vissza járó autóbusz a menedékük. Ez az alkalmi ágyuk. Ez a fedél a fejük fölött. Szemerkél az eső. Az elsuhanó táj éppoly vigasztalan, mint a benti látvány. Lepusztult gyárépületek követik egymást. A málló falak közt dühöng a piac. Ázsia piaca. A gyárak most mind raktárak. Szánalmas vásártérként funkcionálnak a nagy szerelőcsarnokok. Óriási dobozokon ücsörögnek hánya- vetin. A poggyászok tulajdonosai? Őrizői? Ezek is, azok is. Másutt hordárok pakolásznak. Kigyúrt, vastag nyakú őrző-védők állnak-szemlélődnek. Kezük a pisztolytáskán. Széles, vaskos aranyláncok jelzik hovatartozásukat. S nagyon sokszor a tar koponya. A borotvált fej. Nyüzsgés. Alkudozás mindenfelől. Ezen a tájon tényleg csak répaversekben lehet szólni. Ezt gondolom, amint megyek, majdnem a végállomásig. S amint szembesülök ezzel a mostani, nagyvárosi „cifra nyomorúsággal."

Tehetség kerestetik, olvastam egy hirdetésben, egy levélben az egykor jó nevű művelődési ház különös felhívását. Ilyen már volt, hogy kerestek előadóművészeket. Ám itt most irodalmi tehetség kerestetik. Vajon mi fán terem az ilyen tehetség, aki jelentkezik az efféle felhívásokra, mondván: íme, itt vagyok én zsenialitásnak jó magam.- Előadóművészek, írók eddig is olvastak fel irodalmi teaházunkban - mondja K. N. - Félhomályban. Tea, sütemény mellett. Jó hangulatban. De most mást, mást is szeretnénk. Hogy átalakítsam, erre kaptam megbízást a vezetőimtől. És ez jött ki belőle.- Mi a szándékuk, ha felfedeztetnek ezek a tehetségek?- Szeretnénk egy alkotóműhelyt létrehozni.- És kik lesznek a tagjai? Már ismerik őket?- Felhívásunkat elküldtük az összes irodalmi lapnak, napilapnak, hogy tegyék közzé. Azt nem tudom, hány helyen hozták le. Egy-két napilap talán.- S lehet alkotókört teremteni egy felhívásra véletlenszerűen jelentkezőkből?- Egy hónap telt el. Öt kézirat érkezett, öt írótól.- Ismerhetjük őket?- Még nem. Csak így próbálgatják az írást. Keresik a saját hangjukat. Nagyon lelkesek.- Mit lehet tudni róluk?- Egyetemisták. Ennyit.- S ki fogja össze őket?- Nem mi. Magam nem akarok ebbe belefolyni. Csak a lehetőséget felkínálni.- Felkérnek valakit a szakmából?- Nem szándékunk. Nem, nem. Hivatásos írókra nem gondoltunk.- Kik a hivatásosak?- Akik abból élnek, hogy írnak. „- Nem lehetnek túl sokan ilyenek.- Nem tudom.- Ma megél az író az írásaiból?- Nem valószínű.- S ki számít akkor írónak?- Hát vannak az ún. félhivatásosak.- Kikre gondol?

121