Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Hites Sándor: A történelem és a metafikció az angolszász regényirodalom közelmúltjában
dani Péntek titkát, az éppen az a nyelv, amit elveszített".(67) Foe viszont az írás, a betű elsőbbségét vallja a beszéd, a hang ellenében. Mikor azonban Pénteket képek segítségével próbálják betűvetésre tanítani, kitűnik, hogy a rajzok és a szavak nem feleltethetőek meg egymásnak. Eldönthetetlen marad, Péntek mit írt, illetve írt-e valójában, mikor gépiesen szavakat másolt egymás alá. A regény abba a dilemmába torkollik, hogy melyik szereplő képvisel valóságosságot (substance), s melyikük pusztán történet, fikció. Foe azt a kétséges választ adja: „mindannyian élünk, mind valóságosak vagyunk, és mind ugyanabban a világban".(152). Péntek azonban elhelyezhetetlen e felfogáson belül. Susan úgy véli: „lehetséges, vannak közöttünk, akik nem írásként léteznek, hanem pusztán vannak; illetve - s itt lényegében Péntekre gondolok - valamely idegen, sötétebb szerző írja őket".(143) A megcsonkított bennszülött allegóriájává válik a regény dilemmáinak. Ahogy Susan megfogalmazza, Péntek „annak a vágyamnak a foglya, hogy elmondassam a történetemet". Cotzee regénye azt példázza, éppen e vágy nem teljesülhet be soha. Jegyzetek 1 Elegendő utalnunk Márton László és Láng Zsolt regénysorozataira. 2 HUTCHEON, Linda, Narcisisstic Narrative, Methuen 1984. illetve A Poetics of Postmodernism, Routledge 1988. 3 HUTCHEON, Linda, Irony's edge. The theory and politics of irony, Routledge 1994. 4 E változás lemérhető olyan nagy tekintélynek örvendő történelem-teoretikusok pályájának módosulásain is, mint Hayden White vagy Frank Ankersmit. 5 Elegendő utalnunk a narratológusként nevet szerző Mieke Bal 1990-es évekbeli munkáira. A Reading Rembrandt és a Quoting Caravaggio egyaránt a képzőművészet elbeszélő erejét, lehetőségeit vizsgálja. 6 LODGE, David, The Novel now, in Metafiction ed. by Mark Currie, Longman 1995.154. 7 HUTCHEON, A Poetics of Postmodernism, 120. 8 WAUGH, Patricia. Metafiction. The Theory and Practice of Self-Conscious Fiction. London and New York: Methuen, 1984.12. 9 A honi műfajrevízió fősodra a Jókai és Gárdonyi nevéhez köthető regényhagyományhoz nyúlt vissza. Még leginkább - Kleist okán - Márton László Wunschwitz-a társítható az itt tárgyalt jelenségekhez. Másfelől, ha a The Public Burning a Rosenberg-házaspár pere kapcsán az 1950-es évek McCarthy-féle Amerikájának, e kor nyelvének ideológiai leleplezését hajtja végre, akkor nálunk talán Mikszáth Új Zrínyiászát sem értelmetlen felidézni. Újabb példát keresve Csapiár Vilmos Igazságos Kádár ]ános-a (2001) említhető, noha ez utóbbinak nyilván nem voltak Cooveréhez hasonló ambíciói. 10 Az önreflexív és a „uchronian" regénymodellekről: WESSELING, Elisabeth, Writing History as a Prophet. Postmodernist Innovations of the Historical Novel, Johns Benjamins 1991.; Az apokrif történelem, a kreatív anakronizmus, és a historical fantasy különbségeiről: McHALE, Brian, Postmodernist Fiction, Methuen 1987. 90-98 11 HUTCHEON, A Poetics of Postmodernism, 121. 12 IMHOF, Rüdiger, Contemporary Metafiction. A Poetological Study of Metafiction in English since 1939, Heidelberg 1986.11. 13 McCAFFERY, Larry, The Metafictional Muse, University of Pittsburgh Press 1982.4. 14 WAUGH, Metafiction, 2. 15 SCHOLES Robert, Tabulation and Metafiction, University of Illinois Press 1980.209. 16 Robert Coover regénye, A Night at the Movies: Or, You Must Remember This (1991), jól ismert filmalkotások és műfajok paródiáit nyújtja. 17 CONNOR, Steven, The English Novel in History 1950-1995, Routledge: London New York 1996. 42- 43. 100
