Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás
nyelv Néha úgy érzem, kihalt nyelven beszélek. A magyart főként családi körben használjuk, s mivel nálunk a család kétszemélyes, az hiszem, a férjemmel egyfajta tolvajnyelvet alakítottunk ki, „félszavakból is megértjük egymást", a lapos pillantások sok mindent elárulnak. Mint az ikrek, akik védik egymást, állandóan érzékeltetik összetartozásukat. Különösen néhány éve alakult ki ez a félszavakat használó kommunikáció, amikor az újvidéki autóbuszban egy gimnazista fiút azért vertek meg, mert magyarul szólt a barátnőjéhez. Akkor határoztam el, hogy márpedig engem soha nem fognak bántani. Mert okulok a történtekből, még a férjemnek is megtiltottam, hogy szóljon hozzám, ha együtt megyünk valahova. Az viszont nevetséges lenne és megalázó, ha nem az anyanyelvűnkön tárgyalnánk meg, mit vegyünk vacsorára, így hát inkább hallgatunk. Csak akkor vagyok zavarban, ha ismerőssel találkozom a boltban, ilyenkor alig hallhatóan köszönünk egymásnak, inkább csak a szánkról lehet leolvasni. Meg vagyok róla győződve, hogy felénk már „fehér holló" a multikulturalitás. Az irataim is különbözőek, attól függően, mire volt lehetőség, milyen volt a politikai légkör. A személyazonossági igazolványom cirill betűs, mert amikor kiállították, másfélét nem lehetett igényelni, az az okmányom, amelyet viszont a legtöbbször kérnek el tőlem, a jogosítványom magyar nyelvű. És bár még érvényes, többször megtörtént, hogy ki akarták velem cseréltetni, egyszerűen nem tudták, mi az, amit felmutatok. Bizonyára az sem véletlen, hogy a magánorvosi rendelőkbe oly sok magyar jár. Nem mintha gazdagabbak lennénk másoknál, de sokan gondolhatják, hogy pénzért talán megbocsátják nekünk az akcentusunkat, odafigyelnek ránk. A hely szelleme valamiképpen egymáshoz csiszolja az itt élőket, de kultúrák találkozásáról nem lehet beszélni. Toldi Éva nyelvi jogok, szabályozások ismerete Kényes kérdés, mert a nyelvi, nyelvhasználati jogok szabályozása szinte mindig valami ellenében akar megvalósulni: más nyelvi hatások, más nyelvi közösségek, ideológiák, pl. a nyelv természetes, spontán fejlődésének a gondolata stb. ellenében. A hivatalos, nyilvános kommunikációban is nyugodtan elképzelhető a változatosságot, szabadságot megengedő szabályozás, leginkább önszabályozás, társadalmi kontroll. Jó példa erre a Magyar Rádióban 25 éve bevezetett többkategóriás mikrofonengedély, amely nem kirekesztő, nem kizáró engedély, de szakmai „korlát" a rádiós megszólalásban. Eredménye, hogy a Magyar Rádió nyelvhasználata tekinthető ma leginkább az eszményi köznyelvi változatnak. A nyelvi jogokat mindig a többség számára is tanítani kellene. A nyelvtanulásnak pedig a toleranciát, a nyelvi megértést és békét is szolgálnia kellene. Balázs Géza nyelvjárásművelés A nyelvjárásokat fontosnak, lényegesnek tartjuk, több mint tíz éve hangsúlyozom (a korábbi több mint 200 éves félelem és sokszor jajveszékelés után), hogy nem pusztulnak el, élnek, de művelésüknek, fejlesztésüknek a hiánya szembetűnő. Szükség lenne nyelvjárások népszerűsítésére, tudatosítására, elfogadottságának emelésére. Ellene dolgozik a köztudat, ezt erősíti sajnálatosan sokszor a kabaré (Húgyos Jóska, Csáti falugyűlés, stb.). A nyelvjárásművelés fontos eleme lehetne az, hogy adott nyelvjárási környezetben a nyelvjárás használata megkönnyítené a tanítást (pl. a helyesírás tanítását). Korábban a beszélt köznyelvben több változat, nyelvjárásiasság vagy regionalizmus élt, ma a köznyelven beszélő rádióban és a tele123