Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás
J játék Mindez természetesen a ~ szerves része, s már József Attila is az irányú kérelmét fogalmazza meg, hogy: játszani is engedd... A hős nem megy vissza, a végeérhetetlen dáridó már zavarja, ellenben szeretőjét sem találja otthon, sikerrel kerüli el a dűlőúton görbe késsel rá várakozó rablókat, és megérkezik váratlanul a világhálóra. Egy virtuális világba kerül. És nem jut eszébe egykori szerkesztőjének világító verse, amelyben valami olyasmi fogalmazódik meg, hogy már mindenütt előre van... Hagyjuk ott egyelőre, ebben a virtuális világban. Ahol képzeleghet kedvére, elmosódik minden határ, s ráesik, mint ránk tizenkét esztendeje a nagy francia forradalom kettőszáz esztendős évfordulóján, mint nagy darab kő a bizonytalanság (amit akkor eléggé el nem ítélhető „komor" optimizmussal szabadságnak képzeltünk) ... így végzed majd te is, hallatszik fel egy másik vers baljós sora. -» Kosztolányi Bogdán László jókedv Van azért, de nem olyan mértékű, mint a skandináv lottót hirdető kisfilmben látható. Talán, ha sokan nyernénk egyszerre egy kis skandináv (finn, svéd, dán, norvég) modell szerinti kiegyensúlyozott, barátságos, demokratikus polgári társadalomhoz vezető valódi haladási lehetőséget, akkor a hiánya erőteljesen mérséklődne. Csatári Bálint józanság Hogyan lehetséges, hogy mi, emberek oly sokszor nem teszünk semmit a nyilvánvaló rossz ellenében? Hányszor incselkedett már velünk, mégsem ismerjük fel. Miért, hogy nem vagyunk képesek komolyan venni a gonoszt, pedig megannyi tapasztalatunk van már a gonosz természetéről? Romboló erejéről. Miért, hogy az ember olyannyira feledékeny? Miért nem tanul bukásaiból, megcsalattatásaiból, be- csapottságaiból, megaláztatásaiból? Babits 1918-ban efféléken - no és a háború abszurditásán - tűnődve arra a megállapításra jut, hogy „a történelem logikátlan". (Veszedelmes világnézet) A racionalizmus ellenhatásaként „A gondolkodás félelmes gyorsasággal fejlődött egy teljes antiintellektualizmus felé." Beállítottságokon, érzelmeken ma sem tudunk változtatni az észérvek erejével. Hiába vesszük elő adatainkat, táblázatainkat. Hiába állítjuk egymás mellé a tényeket. Akit meggyőzni szeretnénk, nem fogja belátni, hogy nem gondolkodott helyesen, sőt egyáltalán nem is gondolkodott. Babonás félelmeket a legritkább esetekben tudunk a másikban szétoszlatni. Tévedéseken alapuló meggyőződésekből hamarabb válnak rögeszmés beidegződések, mint önkritikus megtisztulások. Eljutni az önkorrekcióig veszélyesebb mutatványnak tetszik, mint az előítéleteinkhez való végsőkig ragaszkodásban felszámolódni, hiedelmeink fogságában vergődni. Azokra az impulzusokra, amelyek a homlokunktól lefelé érnek el bennünket, élénkebben reagálunk (-* figyelem), mint amelyek a homlokunktól fölfelé érintenek meg. (Reklámgyárosok, a közvélemény akarno- kai pedig milyen jól értik ellenünkre felhasználni e törvényszerűségeket! S mennyire tudnak játszani e gyengéinket ismerve - velünk!) Babits egy újfajta racionalizmus eljövetelét várja 1918-ban. Még mielőtt irracionalizmusunkba végleg belefulladnánk, rajtunk ma, 2002-ben mekkora kijózanodás segíthetne vajon? Dobozi Eszter 93
