Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás

egyáltalán nem keserít el. Pedig nem a saját piszkom. De a kutyánk, még nincs fél éves, de lassan már megtanulja, tudja, hova „lehet", hova kell. O egyszerűen intelli­gens. Jász Attila irányítás, intézmény és ismeretterjesztés kapcsolata Különösen nyelvészek között akadnak, akik tagadják a nyelvművelés létét, mert ezt a tevékenységet hatástalannak, illetve (ha mégis hatásos, akkor) diszkriminatívnak tartják. Mások megkérdőjelezik, hogy van-e egyáltalán szüksége a nyelvművelésnek irányításra, szervezésre. Rossz emléket ébresztő irányításra valóban nincs szükség, de a sokszintű tevékenység összehangolására, a különféle közösségek munkájának áttekintésére, ha szükséges, segítésére föltétlenül szükség van. Szerencsés, ha ezt a feladatot Magyar Tudományos Akadémia látja el, mint az ország legtekintélyesebb tudományos intézménye, egy­szersmind a tevékenység tudományos színvonalának a biztosítéka. A 2001-ben elfo­gadott nyelvtörvény akadémiai, szakmai segítésére magyar nyelvi testület alakult az Akadémián. De szükség van egy Magyar Nyelvművelő Intézetre vagy Kutatócsoport­ra (saját elhatározásból már 2000-ben megalapítottuk a Magyar Nyelvstratégiai Kuta­tócsoportot, valamint 2002-ben az Inter Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató Központot, de az állami szerepvállalás e téren elengedhetetlen). A tudományos ismeretterjesztés (az ismeretek terjesztésének, „szétterjesztésének") fontosságát ma már aligha nehez­ményezi egyetlen tudós is. Hogy az elveiben, módszerében színvonalas és hatékony legyen, szükség van a tudomány és a média (beleértve a születőben lévő „új médiát" is) harmonikus kapcsolatának a kialakítására. A magyar nyelvtudomány már a mo­dern média (sajtó, rádió, televízió) megszületésekor megtalálta az utat ezekhez a tö­megközlő eszközökhöz, a helyzet nem rossz, de a folyamatos megújulás és támogatás nem maradhat el. Balázs Géza irodalmi folyóirat Fogalom, amely újra hiányzik a -> kárpátaljai magyar irodalomból. Az 1944-től 1989-ig tartó hiányt követően a rendszerváltás hajnalán létrehozott Hatodik Síp a tizedik évét is nehezen érte meg, 2000-ben még megjelentek az 1999-es évfolyam számai egyetlen összefoglaló kötetben, két éve azonban a szerkesztőség nem jelentkezett új számmal. Az 1993-ban alapított Pánsíp utolsó nyomtatott száma 1999- ben jelent meg, ezt még három almanach követte, majd a Pánsíp véglegesen felköltö­zött a világhálóra. A Véletlen Balettet Kárpátaljáról elszármazott fiatalok alapították 1999-ben Budapesten, és a szülőföldön maradt szerzők egyes műveit is publikálják benne. Az évi két lapszám 2001-ben egyetlen megjelenésre redukálódott (és az az egy is műfordításokat közölt!). Úgy tűnik, a folyóirat-nélküliség a régió jellegzetessége­ként válik ismét stabil állapottá, és elsősorban nem a megjelenéshez szükséges objek­tív feltételek szűkösségét, hanem a résztvevőknek (író > szerkesztő > kiadó > terjesztő > olvasó) az irodalmi lapra irányuló igényét, illetve ezen igény hiányát is hí­ven tükrözi. Balia D. Károly irodalom Az irodalmi kánon nekem nem irodalom. Az irodalom kanonizálása nekem nem irodalom. Ez csak az utált kultúrpolitika új neve. Az irodalom nem megszentelt névsorok, nem ilyen vagy olyan párthatározatok. Az irodalom gyönyörű nyüzsgés. Ihlet és munka. Siker és sikertelenség. Jól végzett munka örömére megivott pohár bor, sarokba vágott félbetört pohár. 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom