Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás
képzete ugyanebben az egész versszakban, az egész versben, sőt az egész 1933-mal kezdődő életműszakaszban meghatározó, a végleges szövegben azonban ennek viszonylag egyértelmű egzisztenciális magyarázata van. A nélkülözés versszakbeli képei így nemcsak azt fejezik ki, hogy nincs jövedelme a költőnek, hanem azt is, hogy dolgozó, alkotó ember, aki nem kapja meg munkájának semmi ellenértékét. A bizonyosság keresése így magával a költői alkotómunkával is azonosul, a lehető legtömörebb ars poetica ez: a költemény bizonyosságkeresés. József Attila hiányként élhette meg 1934-ben, hogy léha, locska lelkek közt kell léteznie. Az emberiség azonban mindig ilyen volt, ma is az, mi is odasorolódunk, hol jobban, hol kevésbé a lelkeknek ebbe a seregébe. Olykor még az a művész, tudós is, aki egyébként - a lényeget tekintve - ma is ingyen keresi a bizonyosságot. Vasy Géza filozófia I. Adjuk össze és osszuk el kettővel a végeredményt: Kafka és Wittgenstein. Mindkettejüknél a valós élet elemei, de ott is, emitt is az elméleti igény, sőt. Filozófia lehetősége amatőröknek ma. Ki tudja, mi hiányzik, műért érzem én, nem érzed te, érzi ő, vegyesen fogjuk fel írd, el- lenzitek ti, vallják ők Egy-egy hiánynak is csak a (halvány) igazát, még csak ennyit is. Készülő könyvem (ld. fentebbi cím, még visszatérünk) egyelőre, jó egy évig, négy évszakon át tehát, nem is sejthető, biztos nem betűs sorrendiség. Hát itt akkor, ha előmunkálatokat végzek is, nem idézek... bár nyilván megkönnyítem, a (talán részleteiben Forrás-hasábokon is majd látható) Nagyobb Utat. Kezdjük a. Alapok. Vannak-e? Honnét kezdődnek? Milyen jellegűek? Történetiek, eredetünktől fogva foghatók? Önkényesek? Anyagiak? Lelkiek? Megújulok? Akkor miért alapok... b. Becslés. Vészes, hogy a „becsülés"-sel összevétődik, gyakorlatilag. Láthatnád: „érték". c. Csodálkozunk-e még: „ccc"? d. Dolgok. Elvégzendők, tárgyak; szerencsétlen előfordulás egy rosszul értett német kifejezésben: „az...egy dolog". Nem, a „das ist eine Sache", sajnos annyi csak, hogy az az egyik dolog, és van a másik dolog is. Ergo, ha így mondjuk, mint mai divatunk, felértékelünk valamit netán, ami nem is igazi dolog, csak az egyik valami (és kiderül majd, tényleges dolog- e vagy sem). e. Elemi. Evidens? Nem bonyolult, tömören önmagában-való, önmagában álló? A hülye is tudja? Az biztos, elemi dolgokkal hülyére venni senkit sem lehet, tehát a visszakövetkeztető feladványok szellemében azt kell mondanunk, valami elemi dolog előtt kellett, hogy álljon a hülye, elemiségekkel nem lehet hülyíteni, legföljebb már primitivizált dolgokkal. (Ld. előző szócikkünket, ide nagyon vág.) /. Filozófia. Lásd Wittgenstein-Kafka. Az amatőr, mint majd jómagam (talán), nem építhet fel rendszert. Ahogyan bizonyos festészeti-költészeti-stb. technikai tudás is kell a festészethez, költészethez... De a „stb."-hez? íme, a filozófia! g. Nekem a G-string, elemien. Az alig öltözék. (Hölgyeken.) h. Halk H. Tehát nem „némaH". Ez csacska, a néma H. Magyarul nincs. Francia, olasz etc. dolog. Szép Ernőnél, de ezt már írtam másutt, a halk H-val „való" egyre lélegzés van, s egyre pontatlanul, idézem magam is. Ergo hadd higgyetek, hívek, héma (néma) a há, hem halk, naná. i. Megoldhatatlan: a pont az í-n. így ejtjük. A pont az i-n? Erőltetett. A pontosság erőltetett? 44
