Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás

az embereknek van -> jövőképük, nagyobb a -> bizalmuk. Ennek az érzésnek a hiánya esetén életünk szomorú és sivár. György Lajos

biztos és zárt körök Itt például erre gondolok: küldtem egy SMS-t arról, hogy küldtem ímélt, amiben leírtam, hogy küldtem egy SMS-t. Podmaniczky Szilárd

bocsánatkérés Olybá tűnik, egyre inkább fehér holló számba megy az a képességünk, hogy őszintén, ha kell, alázatosan is meg tudjuk követni az általunk rászedett, megsértett, kihasznált egyént (közösséget), akinek (vagy amely tagjainak) múlhatatlan fájdalmat, nehezen helyrehozható kárt, becsületén esett csorbát okoztunk meggondolatlanságunkkal, s belássuk saját alávaló voltunkat, ami béklyót vetne további bűnelkövetésünknek. Bálint Péter

bor Lelkész barátom azt állítja, hogy szenvedélybeteg vagyok (alkoholista), mert majd mindennap megiszom egy-két pohár bort este, vacsorához és utána. Hiába magyarázom neki, hogy a napi munka feszültségét oldom így, s ez jó módszer. Megértőén bólogat, aztán azt mondja, akkor is. Jász Attila

brosstű Az a kisméretű, nemes fémből készült herkentyű, mely oly vonzóvá teszi a szebbik nem bizonyos, melltájban domborodó bájait, hogy kénytelenek vagyunk a szemünket legeltetni rajta, még ha a mérete nem is feltétlenül indokolja ezt a szemérmetlenségünket, s felindulásunk olyasfajta sületlenségeket is kimondat velünk, amitől egyébként megtartóztatnánk magunkat, mint például azt, hogy „drága asszonyom, egészen odavagyok magáért". S hogy olykor egy-egy míves csecsebecse mennyire megtéveszthet bennünket, csak akkor vesszük észbe, ha gerjedelmünk alább hagy: ezért viszont ne az ötvösnek tegyünk szemrehányást. Bálint Péter

busz Pompásan —ozott. Imádott —ózni, a vonatokat gyűlölte. Túl nagy a szabadság a fülkékben, sőt szabadosságnak is mondhatná: esznek, isznak, kopulálnak, ürítenek vadidegen emberek. Társalogni szeretnének, intim titkokat fednek fel szedett-vedett hallgatóság előtt, facér arccal belefingnak a Nagy Közösségi Levegőbe. A busz, az más. Fegyelmezett társaság. Talán az utasok állandó halálfélelmét fokozza, hogy nem biztonságosan rögzített síneken haladnak, hanem ki vannak szolgáltatva a sofőr emberi gyengeségeinek, mindenesetre nem abajgatnak fékevesztetten, legtöbbje kussol és igyekszik átaludni félelmét.

Mögötte két fiatal nő utazott, egész úton Nostradamus jóslatain, Ufó-eltérítéseken, gondolatátvitelen, meg még egy sor varázslatos jelenségen elmélkedtek. Nagy szakértő lehetett mindkettő. Pompásan —ozott, jól esett elmerülni a két nő csevelyében. Amikor a —vezető pihenőt tartott, megnézte a nőket. Mintha testvérek lettek volna. Bájos arc, erős, varkocsba font haj, formás, már-már dundi test, bokáig érő, széles szoknyával palástolt virgonc csípő. Egyik szőke, a másik barna. Mint a nótában. A szőkét Evelynnek szólította a másik.

Az újbóli beszállásnál két üléssel előrébb ült, közelebb az első ajtóhoz. Leszálláskor maga elé engedte a nőket. Parancsoljon, Evelyn! Udvariaskodott. A szőke dermedten meredt ábrázatába. Ismerjük netán egymást? Kérdezte. Még nem. Válaszolta sejtelmesen, és a nő aranypihés combjaira gondolt. Ephemeria Silver

18