Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 1. szám - Legenda Kemény Jánosról (Összeállította: Albert Zsuzsa)

ünnepséget, irodalmi ünnepséget rendeztek, ahová az egész falu népe s a környék is meg volt híva.- Albert Zsuzsa: Mit csináltak az írók Marosvécsen három nap alatt, csak beszélgettek, vagy fölolvastak, vagy országos problémákkal is foglalkoztak?- Marosi Ildikó: Ők egymásnak nem olvastak fel semmit... Általában a kultúra, vagy a színházak, az irodalom, vagy az erdélyi tudományosság ügyét tárgyalták, készültek rangos elemzések, rendszeresen megtárgyalták a Szépmíves Céh helyzetét. Mindig voltak kritikai értékelések, általában Molter Károly számolt be a Szépmíves Céh elmúlt évi könyvtermésé­ről. Képzeld el, hogy már 1936-ban még a televíziós jogokat is kikötötték az Atheneummal való szerződésekben. A színházi koncesszióktól kezdve a pénzügyekig, az erdélyi magyar­ság minden fontos dolgát megtárgyalták. Persze, senki sem hozott itt határozatokat. Volt jegyzőkönyv szerencsére, ami megma­radt, és megvan az én Helikoni Levelesládám-ban. Szinte mindegyik találkozóról megmaradt a jegyzőkönyv. Ezt aztán a Céh irodája, amely a Helikon szerkesztői ügyeit is intézte, sok­szorosította, és minden helikoni tagnak kiküldte. Ez volt az egyetlen írásos dokumentuma, vagy anyaga a Helikoni író közösségnek. Kemény János volt egyik alapító tagja a vásárhelyi Székely Színháznak, egészen 1952-ig megtűrte a színháznál a politika, „annak ellenére", hogy még a vagyona utolsó roncsait is a Székely Színházra költötte. 1952-től pedig a mészégetőkhöz száműzték, és ott végzett na­gyon ronda, nagyon nehéz fizikai munkát. Talicskázott, méghozzá Zsuzsával együtt, sze­génnyel, és mind a kettőjüknek ebből kifolyólag nagyon súlyos gerinc betegségük maradt, ez egész életük végéig elkísérte őket. Innen, a mészégetőktől vette ki 1954 őszén Szabó Lajos, Dsida özvegyének, Imberi Me­linda második férje, aki akkor már a Marosvásárhelyre költöztetett Színművészeti Intézet rektora volt. Azelőtt Melinda is, Szabó Lajos is Kolozsváron dolgoztak Kemény Jánosnál, amikor Kemény János a két világháború között 1931-től 1944-ig a kolozsvári magyar szín­ház, először a Thália RT, aztán a Nemzeti Színház főigazgatója volt. Tehát ők nagyon hálá­sak voltak, és ahogy valamit tehetett Szabó Lajos, rögtön meg is tette. Kemény János a Szí­niakadémiára került könyvtárosnak. A háború után voltak évek, hogy elmondhatatlan nyomorúságban, éltek, mert Kemény Jánosnak tíz embert kellett eltartania. Két hátsó udvari kicsi szobában laktak az összes gye­rekkel, Auguszta akkor már órákat adott angol nyelvből, hogy valahogy kiegészítse a jöve­delmet, és velük élt János bácsi édesanyja, és még két vagy három elaggott nagynéni. Ezért kulizott a szó szoros értelmében a mészégetőnél Zsuzsa is. Kovács György, a színművész, munkaszolgálatosként a háború alatt Marosvécsre került. Ezt is János bácsi intézte el: a honvédhadosztálynál közbenjárására egy szelídebb parancs­nok keze alá kerültek, és a kastély kosztoltatta a munkaszolgálatosokat. Úgyszintén több olyan angol pilótát hozott hozzájuk illegálisan az ellenállási mozgalom, akik német lágerek­ből szöktek, és aztán Jugoszlávián keresztül mentek tovább. A színész Kovács György szer­vezte meg, hogy a műszakiak, akik szintén imádták János bácsit, összeadtak egy disznóra valót, azt le is vágták, és karácsony délutánján egy kicsi szekéren a műszak behúzta a Ke­mény család udvarára... Azt mondja Zsuzsa, az valami óriási élmény volt, hogy amikor va­csorára kenyéren és hagymán kívül nem jutott nekik semmi más, akkor hozott nekik a mű­szak egy levágott disznót!. Nagyon sok jó ember van a világon, aki nem felejti el, ha vele valaki valamikor jót tett. Hát János bácsinál azt hiszem, regimentek kellett volna álljanak, mert ő annyi emberrel tett jót. Addig, amíg tehette. Sütő András: 1957 vége felé bíztak meg azzal, hogy szervezzem meg a Marosvásárhelyt megjelenő képeslap szerkesztőségét, munkaközösségét. Ekkor értesültem arról, hogy Ke­mény János újból munka nélküli Marosvásárhelyt. Egy fanatikusan „osztályharcos'' újság­cikk hatására a Színművészeti Intézet könyvtárából is eltávolították. Polgár István barátom 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom