Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Valastyán Tamás: A ritmus retorikája (- mint a narratív kibontakozás rendje Günter Grass A bádogdob és Darvasi László A könnymutatványosok legendája című regényeiben)
A ritmus retorikája - Paul Ricoeur terminológiájával élve - a történések, cselekedetek összekapcsolását és elrendezését A könnymutatványosok legendájában is a valószerűség és a szükségszerűség mentén végzi el.9 Darvasinál az alakzatba-rendeződések, a folytonos kikristályosodások nyelv és valószerű szoros, bonyolult viszonyának másféle rajzolatait mutatják meg, mint láttuk azt Grassnál. A ritmus A bádogdobhoz képest - úgy tűnhet fel - valamiképp zaklatottabban és kevésbé nyilvánvalóan jelenik meg Darvasi regényének történeteiben, eseményei között, azaz a narratív kibomlás menetében szervező erőként. Ezt valószínűleg azért érezzük így, mert a sírás, a könnyfakaSztás-fakadás előszörre alkalomszerűen, mutatványokhoz kötődően történül a maga extrém módján. Ugyanakkor Darvasinál is revelációként hat rádöbbenni, hogy a könny, miként Grass művében a dob, A könnymutatványosok... -ban is állandóan pereg. Nem tudom megállni, hogy az öt könnymutatványost ne a sors kezének öt ujjaként képzeljem magam elé, akik (ami) a történések, létesemények szálait szövi(k). A könnyemberek - hogy Darvasi narrátorával szóljak - „a történetek mélyében munkálkodó sorsszerűség"19 allegorizált alakjai. A regény allegorikus megjelenítő képessége egyébként szoros összefüggésben van azzal, amit fentebb a nyelvi univerzum és a valóság nyílt konzisztenciájának egymás felé fordulásaként aposztrofáltam. Paul de Man szerint „a retorikai alakzatok intencionalitásának" kérdése éppen az olyan művek kapcsán árnyalható igazán, „melyekben jelentős szerepet játszik a »mimézis«, a »metafora«, az »allegória« vagy az »irónia« fogalma".1 11 E kérdés tisztázásához lehet egy szempont Walter Benjamin véleménye, aki azt írta egy helyütt, hogy az „allegorikus megszemélyesítés mindig ott tévedett, hogy nem a dologszerűség megszemélyesítése a kötelessége, hanem a dologszerűség impozánsabb alakítása, személlyé öltöztetése".12 Az allegória tehát nem puszta megszemélyesítés, hanem általa a dolgok és a nyelv bonyolult viszonyjátékára derülhet fény. Darvasi könnymutatványosai a valószerűt, a dologszerűt valóban impozánsan alakítják, öltöztetik személlyé. Igazi írói mutatvány - nyugtázhatjuk örömmel. A ritmus A könnymutatványosok.. .-ban elsősorban ennek az allegorikus megjelenítésnek a minél plasztikusabb megvalósulását segíti. Grass úgy mesél, ahogy a dob pereg, Darvasi pedig úgy ír, ahogy a könny hull. Mindkét prózát ez az eleven ritmus élteti. Nekünk, olvasóknak csak fel kell oldódnunk benne s együtt áramolni vele. Végtelen és szép feladat. Jegyzetek 1 Viktor Zmegac: Történeti regénypoétika. A huszadik századi regény alapvető kettőssége (Rajsli Emese fordítása). In: Thomka Beáta (szerk.): Az irodalom elméletei 1. JPTE - Jelenkor, 1996.102. 2 I. m. 101. 3 Vö. Hans Blumenberg: „A világot romantizálni kell" (Rákosi Csilla fordítása). Vulgo, 2002. tavasz. 4 V Émegac 1. m. 103-104. 5 Darvasi László: A könnymutatványosok legendája. Jelenkor, Pécs. 1999.487. 6 Vö. Paul de Man: Az olvasás allegóriái (Fogarasi György fordítása). Ictus Kiadó és JATE Irodalomelméleti Csoport, Szeged, 1999.17., 23. 7 Friedrich Nietzsche: Retorika (Farkas Zsolt fordítása). In: Thomka Beáta (szerk.): Az irodalom elméletei IV. Jelenkor, Pécs, 1997.23., 21-22., 7. 8 Günter Grass: A bádogdob (Szíjgyártó László fordítása). Magvető, Bp., 1980.21. 9 Paul Ricoeur: Retorika, poétika, hermeneutika. Megjelenés előtt a Vulgo nyári számában Radvánszky Anikó fordításában. 10 Darvasi: /. m. 154. 11 Paul de Man: A temporalitás retorikája (Beck András fordítása). In: Thomka Beáta (szerk.): Az irodalom elméletei 2. Id. kiad. 5. 12 Walter Benjamin: Allegória és szimbólum (Barlay László fordítása). In. Uő: Kommentár és prófécia. Gondolat, Bp., 1969.161. 145
