Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Legenda Kemény Jánosról (Összeállította: Albert Zsuzsa)
bekerül egy ilyen helyre, az mecénás is lesz, de nem ez volt a lényeg, mert az én mecénássá- gom irodalmi vonatkozásban a legkisebb jelentőségű dolog volt, mert ha erről beszélünk, akkor én tulajdonképpen amim volt, nem az irodalomra költöttem el, hanem a kolozsvári színjátszásra.- Albert Zsuzsa: Vári Attila Marosvásárhelyről került át Magyarországra, ott a Színház és Filmművészeti Főiskolára is járt. Nem tudom, hogy akkor-e, amikor Kemény Jánosnak volt kapcsolata ezzel az iskolával.- Vári Attila: Nem, nem, Kemény János a Székely Színház megalakulása után gyakorlatilag hosszú időre kikerült a szellemi életből. Egy mészkő égetőben cipelte a köveket, talics- kázott, rakta az égetőbe egymásra a köveket. Tudjuk azt, hogy a két világháború között a kolozsvári magyar színház tulajdonképpen néhányuk, Bánffy Miklós gróf pénzéből, Kemény János pénzéből élt, meg úgy tudom, hogy még a Telekiek adtak valamennyit a működtetésre. A marosvásárhelyi református kollégium kéményein elfüstölgött tulajdonképpen a Görgényi havasok és a Kelemen havasok erdeinek egy része, mert Kemény János támogatta őket. Meglehetősen emberséges volt az emberekkel is, akik a havasokban dolgoztak azokon a fakitermeléseken, amelyek az ő birtokain voltak. Ösztöndíjakat adott olyan gyerekeknek, akiket érdemes volt tovább taníttatni, tehát nem az a tipikus arisztokrata volt, akit Arisztid-Taszilóként szoktak emlegetni a viccekben.- Albert Zsuzsa: Eszköznek tartotta a vagyont, amihez jutott.- Vári Attila: Valószínűleg a születése miatt is már elrendeltetett eleve az, hogy ő mit fog csinálni, hiszen ahogy viccesen mondta mindig magáról, Pennsylvániában születtem, és Transsyilvániában fogok meghalni. Már kisgyerek korában valamiféle amerikai demokráciát is szívott magába, azon kívül, ami az erdélyi arisztokrácia sajátja volt. Vidéki kastélyokban hetven-nyolcvan, száz ember gyűlt össze egy-egy felolvasó estre, tehát már eleve kettős az indíttatás. Egyrészt a transzilván erkölcsiség és szellem, másrészt az Amerikából hozott, demokrácia utáni vágy.- Albert Zsuzsa: Puritanizmus.- Vári Attila: Puritanizmus is, arról nem is beszélve, hogy aztán Lady Auguszta, a felesége, aki skót arisztokrata hölgy volt, szintén hozott magával egy másfajta, nyitottabb szemléletet a skót felföldről, mint amit mi itt a Duna-Kárpát régióban megszoktunk.- Albert Zsuzsa: Kemény Miklós nagyon hasonlít az édesapjára.- Keinem/ Miklós: Igen, általában azt mondják, hogy én hasonlítok a legjobban rá. Van erről egy kedves történet is: Marosvécsen voltunk látogatóban, ott most beteg gyerekek vannak, odajött az egyik gyerek hozzám, megfogta a kezemet, s azt mondja: én téged ismerlek. Mondom: Honnan ismersz? Azt mondja: Mindjárt megmondom, te vagy ott a vár oldalán. Az édesapámról készült dombormű volt feltéve, arra emlékezett, s azt hitte, hogy én vagyok.- Albert Zsuzsa: A marosvécsi vár kertjében van Kemény János és feleségének nyugvóhelye, és ott van a híres kerek asztal, a Helikoni asztal is.- Kernéin/ Miklós: A Kuncz Aladár asztala.- Marosi Ildikó: Ez az asztal csak „emlék volt", sosem ülték körül, padokon ültek az írók különben.- Albert Zsuzsa: Ez nagyon nagy dolog volt akkor, mert a húszas évek után, amikor megörökölte ezt a kastélyt Kemény János, arra használta, hogy a magyar irodalomnak szolgáljon vele. Erre igen nagy szükség volt, hiszen ha Erdélynek volt is óriási irodalmi hagyománya, mégis akkor elszakadt a teljes magyar irodalmi élettől, és az, hogy ő megszervezte a marosvécsi találkozókat, megmentette az erdélyi irodalmat.- Kéméin/ Miklós: Egy gernyeszegi találkozón vetette fel Berde Mária, hogy kellene egy ilyen egyesületet alakítani. Mások nem vállalták, s akkor édesapám azt mondta: elfogadná56
