Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Benyovszky Krisztián: Kártya és térkép (Regényes közép-európai történetek)
bölcsek félnek is meg nem is élni"(69.). A szabadság ebben a régióban mindig kétséges, ingatag lábakon álló, hisz „szabadság ott van, ahol a bölcsek nem félnek élni"(64.). E földrajzi térségben tapasztalható kultúrakeveredés tapasztalatát Kadlecík az autobiografikus hitelesség formájában és a blaszfémia segítségével egyaránt kifejezésre juttatja. A maga családja nyelvi, nemzetiségi, vallási váltásokat, pálfordulókat mutató történetének rekonstruálásán keresztül, illetve egy lakonikus szómagyarázat révén (a magyarban és a szlovákban egyforma alakban élő 'kurva' szóhoz a következőt fűzi: „Magyarul: kurva. Történelmileg még ma is sok a közös bennünk" 99.). Ily módon épülnek be tehát az önéletrajzi epizódok Közép-Európa történetének tarka mintázatába. A szálak feszességét az autobiografikus írásmód esetében is a tarokk-metaforika biztosítja: Dominik Tatarka „olyan megkapóan autobiografikus, tehát váratlan, meglepő, akár a tarokk-játék"(74.). Az önéletrajzírásról ugyanaz elmondható, ami a történetírásról: variációiban él. Közép-Európa politikai klímájának változékonysága pedig csak megerősíti ezt a tapasztalatot. Ironikusan jegyzi meg Kadlecík, hogy egyedül a születési adatai azok, amelyek az idők folyamán változatlanok maradtak. Számos életrajzi, történelmi tény interpretációja viszont változott az éppen aktuális politikai berendezkedéstől függően, ami azt eredményezte, hogy több, egymásnak ellentmondó életrajza látott napvilágot, nem mindig az ő tollából... Beszédesnek mondható továbbá a tarokk színszimbolikája is. A négy szín négy fogalomnak felel meg: akarni, tudni, mer(észel)ni és hallgatni. Ezek a kifejezések a szöveg különböző helyein, egymástól eltérő kontextusokban bukkannak fel. Ez a motívumismétlés fokozatosan kirajzolja a történelmi tapasztalat felőli megszólíthatóságuk jelentésmezejét is: a túlélés kulcsa, hogy felismerjük, melyek azok a történeti szituációk, amikor szilárd akaratra, tudásra, bátor kiállásra van szükség, és melyek azok, amikor a leghelyesebb, ha hallgatunk. A história és a kártyajáték kapcsolatának „képszerű" megjelenítéseként tesz említést a szerző egy 19.század végi cseh kártyacsomagról, amely a romantizáló historizmus szellemében a királyok figuráját a cseh történelem dicső uralkodóinak portréjával helyettesítette... Szólni kell még a szöveg azon allúzióiról, melyek korabeli politikai eseményekre, elsősorban az autokratikus irányítású Meciar-kormány populista és nacionalista retorikájára, egyes miniszterek pénzügyi visszaéléseire, a kipattant botrányokra, és számos egyéb, antidemokratikus megnyilvánulásra utalnak. Ezek a részek, minden szellemességük ellenére, sajnos, eléggé erőltetettnek hatnak, nem találják meg igazán a helyüket a szövegben, nem beszélve arról, hogy a nem, vagy a kevéssé „beavatottak" számára a műnek ez az - egyébként is az avulás veszélyének kitett - vonatkozatatási tartománya szinte teljesen megközelíthetetlen marad. Dusán Simko: Esterházyho lokaj (2000) Ha mindenáron össze akarnám kötni az 1968-tól Svájcban élő Dusán Simkónak Esterházyho lokaj (2000) - Esterházy lakája - című regényét az előző, poétikájában meglehetősen elütő regénnyel, akkor ehhez egy olyan mondat kínálja a legjobb apropót, amely a műben ugyan periférikus jelleggel bír, Kadlecík szövege szomszédságában azonban mintegy kiválik a környezetéből, s mondhatni „ajtót nyit" a Taroky szövegvilágára. Legyen ez a kiindulópontunk a Simko-regény bebarangolásához: „Őfelsége parkjában egy olyan eljövendő kártyajáték fölsője és alsója találkozott össze, amelyben nincsenek nyertesek és vesztesek, ahogy ezt a kicsinyes és szűkkeblű emberek gondolják. Csak azok vannak, akik félelem nélkül engedtek saját kíváncsiságuknak és türelmetlenségüknek, olyan dolgok 10
