Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Benyovszky Krisztián: Kártya és térkép (Regényes közép-európai történetek)
Ivan Kadlecík : Taroky. Historicky románik (1997) Az alcím egy magyarra lefordíthatatlan szójáték formájában rendel (ál)műfajt a szöveghez. A „historicky románik" a történelmi regény („historfcky román") kicsinyítő képzős változata, amely elsősorban nem a szűkösebb terjedelemre kíván utalni, hanem az integráló „Nagy Elbeszélések" üdvtörténeti retorikáját felváltó „kis történetek" bensőséges fragmentum-jellegét helyezi előtérbe. A „románik" kifejezésnek azonban van egy másik értelme is: futó szerelmi kalandot jelent. Ilyen kontextusban tér vissza a szövegben is: „Histórie sa t'azko zmocnit', lez mozno mat' s íiou maly románik" (45.). Nagyjából úgy lehetne lefordítani, hogy : A történelmen nehéz felülkerekedni, vele csak egy kis kalandra (románik) futja. Az „alulnézetből", konkrét emberi sorsok misztifikált epizódjain keresztül láttatott történelem perspektívája nagyban meghatározza a szöveg műfajiságát. A Taroky műfajilag szinte beazonosíthatatlan. A szerző monográfusa a pátosz és az irónia közt cikázó alternatív önéletrajzként, jellemzi ezt a művet.7 Kadlecík korábbi munkáit is figyelembe véve helytálló a megállapítás, ugyanakkor mindenképpen kiegészítésre és pontosításra szorul. Tény, hogy a szöveg széttartó struktúráját a szerző autentikusra stilizált hangja igyekszik valamelyest összeforrasztani, ez a szólam azonban maga is ambivalens: hol a fenséges, pa- tetikus hanghordozás, hol pedig a távolságtartó (ön)irónia és a blaszfémia jellemzi. A nyíltan vállalt autobiografikus írásmód eredményeként egymásba „oltódnak" a Kadlecík család valós és a jelentős szlovák történelmi alakok (politikusok, történészek, írók, művészek) fiktív, áldokumentumokkal hitelesített, misztifikált élettörténetei; továbbá a barátokra, írótársakra (Dominik Tatarka, Ludvík Vaculík, Jáchym Topol, Esterházy Péter, Vladimír Petrík) való emlékezés epizódjait egy csupán nyomaiban meglévő fiktív történet motívumai „futják be". Olyan apokrif történeteket olvasunk, melyek egy közép-európai szellemiségű író profilját, következetesen vállalt emberi és írói magatartását rajzolják körül.8 Egy olyan művész gesztusa nyilvánul meg a mű poétikájában, aki amellett, hogy a kulturális hagyományok folytonosságát hangsúlyozza, képes ezt a - jobb híján - konzervatívnak nevezhető álláspontot az irónia törésében a visszájáról is szemlélni. Mint ahogy a kártyalapoknak is van színe és visszája, s az egyes ábrák a fejük tetejére is állíthatók. A szöveg makrokompozíciója a töredékességet hangsúlyozza: a viszonylag rövid, önmagukban is (meg)osztott fejezetek (erről alább) számozása nélkülözi a sorrendet, ami teljesen ellentmond a lineáris olvasás szokásainak, s inkább a véletlenszerű, aleatorikus olvasás esélyeit növeli. Erre maga a szöveg is reflektál: „A leghiteltelenebb épp az irodalmi realizmus és az ideologizálás. Egy megkonstruált, de „érthető", kauzális, lineáris és egyirányú történet - a múlt századból. Az igaz sejtés csak a töredékek élein villan meg. A szinte olvashatatlan naplóban, és nem a prédikációkban"(97.). Egy-egy fejezet rövid történetek mozaikjaiból épül fel. Életképek, anekdoták, aforizmák, viccek és általában keserű tanulsággal szolgáló, „példázatos" életsorsokat megörökítő rövid novellák műfaji emléknyomaira bukkanunk az olvasás folyamán. Ezt a műfaji kaleidoszkópot tovább gazdagítják azok a példabeszédek, szentenciák, amelyekben a szerző meditatív-töprengő attitűdje, illetve olyan visszaemlékezések, portrék, interjú- és naplórészletek, melyekben viszont vallomásosságra való hajlama nyilatkozik meg. A pasztis, a paródia, az idézés eljárásainak köszönhetően a műfaji variabilitás stílusbeli rétegezettséggel is párosul. Kadlecík igyekszik kihasználni és a történetmesélés javára fordítani a kártyában, a tarokkjátékban rejlő szemiotikái lehetőségeket. A kártyajáték általános vonásai, az alapvetően intellektuális, ugyanakkor az ezoterikus és misztikus tanítások számára is ösztönzőnek bizonyuló tarokk játékszabályai, a kártyalapokon figuráló alakok és szimbolikus jelek, illetve a kártyával kapcsolatos gazdag frazémakincs mind egy olyan metaforikus elbeszélés8
