Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Tandori Dezső: Pozi- és nega- tévutak (esszénovella)
Tandori Dezső Pozi > és tévutak nega Esszénovella I Amiről ezúttal szó lesz, egyetlen egyszer mondom csak el - itt csupán bevezetőben kell alapfogalmakra kitérnem. Keservesen, ha szorongva nem is: így készültem Bécsbe. Szorongva nem, lévén hogy csaknem biztosra vettem, minden ugyanolyan kellemetlen lesz (nem Bécs részéről, hanem a részemről), mint most már megannyiszor. Sőt, némely mellékkörülmények kellemetlenre-fordulásától is tartottam. Igazam lett? Vagy mégsem? Ebben a cseppnyi (Duna-csatornából vett vízcseppnyi, mondjuk így, az utolérhetetlen Heimito von Dodererrel szólva, szellemünkben), igen ebben a pár tucat lépcsőfokjárásnyi (Doderer: A Strudlhof-lépcső) történetben ott van mindaz, amit rólam tudni ugyan továbbra sem érdemes, de továbbra is érdemesebb (ezt tudni „mind"), mint azt a sok jóindulatú, közömbös, téves, felületes természetű mindenfélét. Ha magammal foglalkozom: 1/ mert nem akarok mások felségterületeire lépni, indiszkrét lenni stb.; 2./ mert még mindig magamról van a leghitelesebben tudomásom; 3./ mert így senki sem hiszi, hogy valami gyakorlatian közhasznút hall (s én sem esek ilyesmik megcélzásának kísértésébe). Vásároltam még 1999-ben, nyáron, Maisons-Laffitte-ben (Párizs környékén, lóversenyt igazi pályán, élőben talán életemben utoljára látogatván) egy fura kockás füzetet. Kisfüzet, középfüzet, kék. Sokáig hordoztam táskámban, foltos lett mindenféle levektől (vizek, borok), keveset írtam lapjaira. Most Bécsben aztán előkotortam, ebbe a kék füzetbe jegyzeteltem fekete rosttollal. Jó kemény volt a hegye. A betűket ábdáb róttam, a hellyel nem takarékoskodtam. így is csak idehaza, két napnyi Bécsem után telt be az irka. Mielőtt túl sok pótlapot dugdosnék bele, nekiülök, megírom ezt. Ahol lehet, követem a füzetbéli - magam szempontjáII III 38
