Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - Vasy Géza: Egy legendák övezte életrajz első fejezetei (Kormos Istvánról)

A lányok már az apró gyermek életében fontos szerepet játszottak, s nem csak nénjei. Egy elfeledett interjúban vallotta: „Ötéves koromban egy szerelmemnek ezt mondtam fényes ígéretül, ha feleségül jön hozzám: »ha nagy leszek, száz kilót emelek föl!« - erre ő: »Inkább száz pengőt keress egy héten«."31 Máskor hősködéseit idézte fel: „Mindig doktort játszottunk, én állatorvos voltam, és egy elhagyott ólban volt a rendelőm, általában pajtásaim, lánypajtásaim voltak a beteg állatok, és mindnek lábfájása volt. De valóban, a lányokért sok minden hülyeséget meg tudtam tenni. Mezítláb voltunk állandóan nyáron, idegen tanyákon olyan bátran mentem át mezítláb, amikor lányok voltak velem, öt-hat akkora kutya rontott ránk, mindegyik egy-egy borjú, valahogy, mivel a lányok előtt nem félhettem, rugdostam mezítlábbal ezeket a vad borjakat. Nagy szamárságokat csináltam, hogy a lányok előtt hősnek látszódjak. Farkasalmát ettem például, de nem egy farkasalmát csak úgy fogadásból, hanem húszat, egy farkasalmabokrot megettem valamelyik szerelmemért."32

A második elemit befejezve skarlátos lett. A padláson talált XIX. századi ponyvafüzeteket kezdte el olvasni fantasztikus hősökről. „Azt hiszem, ezek után nem csodálható, elhatároztam: márpedig én író leszek. De sajnos nem jutott eszembe semmi. Kis szerelmeimet viszont attól kezdve mindig megvédtem a túlerővel szemben is. S minthogy nem tartozom az erősek közé, rendszerint alulmaradtam. Akkor meg cseresznyét dobáltam le a lányoknak a legmagasabb fáról (...) Ez az erőmön felül vállalt hősködés, azt hiszem, mindmáig megmaradt bennem."23

A legfontosabb leánynevet több vers is megőrizte:

első szerelmem Mézes Annus amikor elköltöztetek két napig küszöbünkön ültem nem nyúltam lisztes gánicámhoz

(Nakonxipánban hull a hó)

Sárkány a szérűn, morrogó, torka gyöngy rozsszemet fuvall,

Mézes Annuska játszogat kaviccsal, halpattantyúval.

(A nyár gyerekei)34

A kilencvenes évek elején Pátkai Tivadar Héderváron feltalálta Mézes Annust, aki így emlékezett a károlymajori évekre:

„A Pista nénjei közül a Terussal meg a Bözsivel mi kapálni jártunk a Héderváry Károly birtokára, napszámba. Ők még élnek valahol Tatabányán vagy Várpalotán. Persze a Pista még kisgyerek volt, nálam kilenc évvel fiatalabb. Úgy emlékszem, huszonnyolcban költöztek el Kispestre. Mi harmincegyben jöttünk be Károlymajorból. Sokat dolgoztunk, de azért sokat is játszottunk esténként. Énekeltünk, táncoltunk. így mentek ott a napok. Voltak hébe-hóba ünnepnapok, amikor nem kellett kukoricagombócot - mi lisztes gánicának hittük - enni, meg tepsiben sült prószát. Karácsonykor édességet kaptunk a gróf édesanyjától, szentjánoskenyeret, kisdobot, játékkardot, ruhát, fa talpú cipellőt."35

A játék és az ábrándozás mellett korán megjelent a szexualitás is: „Engem hétéves koromban csábítottak el. Emlékeimben se hiszem, hogy az sikeres kísérlet volt, de mindenesetre tizenöt éves korom előtt megismertem a valóságos szerelmet."36

Talán ennek, talán az emlékek párlatának legendásított felidézése a Profán mágia:

86