Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – VIII. rész)

térsz Deszánkához, karattyolhattok egy kicsit németül, a borítékot pedig átadod Sztojánnak.

Rézi megtörölte szemeit és a szemüvegét.- Mekkora boríték kell?

Elővettem a papírokat, amiket Radovántól és Glázer Lajostól kaptam. Az asztalra tettem.- Férjen bele.

— Miféle iratok ezek?- Olyan iratok, amelyek miatt Stefit elhozzák Oroszországból - mondtam kissé ingerülten. - Hagyjál fel már ezzel az örökös kérdezősködéssel!

Rézi kicsit sértődötten kereste elő a barna csomagolópapírt, szemrevételezte az iratokat, szabóollójával kiszeletelt egy nagy darab papírlapot, összehajtogatta, ráhelyezte az iratokat, azután egy kávéscsészébe lisztet szórt, vizet öntött rá, sűrű kovászt csinált, bekente vele a csomagolópapír széleit és leragasztotta. Formás kis csomagot készített.

Visszaült az asztalhoz, elég sokáig nézett maga elé és csöndesen azt mondta:- Sok keserűséget okoztál nekem az életemben.

— Nem emlékszem rá.

— Sokszor megcsaltál és rengeteget hazudoztál nekem.

— Erre sem emlékszem.- Sokszor el akartalak hagyni. Úgy kiabáltam, hogy a szomszédok is hallották.

— Sohasem gondoltad komolyan.- Néha komolyan gondoltam. Aztán mégis maradtam. Mert szerettelek.- Mindenki tudja erre mifelénk, meg távolabb is, hogy szeretetre méltó ember vagyok.

— Túl sok asszony tudta itt a faluban és a tanyákon. De még így is jó volt veled élni.

— Ezentúl is jó életünk lesz.

— Mindig szerettelek. Most pedig nagyon szeretlek.

Tetszett a beszéde, a hangja azonban nem.

— Csixaálhatnál valami vacsorát - mondtam. - Még mielőtt ismét elbőgnéd magad.

Továbbra is mereven nézett maga elé.- Neked ugye, nem lesz semmi bajod? Ezek az utazásaid, meg a különféle iratok...- Nem lesz semmi bajom, az utazások meg az iratok miatt... De éhen halok, ha még sokáig kornyadozol itt az asztalnál.

Végre felemelte a fejét és normális beszédre váltott.- Katona Andrásék disznót vágtak szombaton. Hoztak kóstolót. Csinálhatok disznótoros vacsorát.

— Fogjál hozzá. Az lesz az igazi téli eledel. Nem a lebbencsleves.

Megvacsoráztunk és másnap felköszöntöttük a Kis Kőművest, örült a csontból faragott szipkáknak, lányom jó ebédet csinált, valamennyien jól éreztük magunkat, a vejem aggodalmaskodott ugyan egy kicsit, mert az előző napokban rászóltak, hogy jó néven vennék, ha belépne a Jugoszláv Kommunista Pártba, de ő elhárította az ajánlatot, mondván, hogy tájékozatlan a politikában, nem érett még a párttagságra, ezt a kifogást kedvetlenül vették tudomásul, a Kis Kőműves riadozott, hogy esetleg

40