Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Ferenczes István: Csíksomlyói Naphimnusz (vers)
Ferenczes István Csíksomlyói Naphimnusz Mindenható Isten, fölséges Atyánk, Téged dicsér minden és téged áld. Szívünkből száll minden ének, Könyörgés, hála, dicséret Hozzád kiált. Nevedet sem vagyunk méltó kimondani, Előtted csak dadogva tudunk szólani, Csíksomlyón a por is áldott, Fölmagasztalt alkotásod Ki mondja ki... Aranyban ragyog Urunk és Apánk a Nap, Keletről nyugatra jár, rajtunk áthalad, Őbenne lakik Máriánk, Ő lett a hazánk, pátriánk, Tenger s a part. Ringat, altat, eljátszik velünk Földanyánk, Téged dicsér mikor ver s amikor megáld, Mikor gyümölcs ragyog a fán, Amikor elhull a virág S hó hull reánk. Téged dicsér, a téli égről ránk ragyog, Szerelmünk hívogat, asszonyunk a Hold, Feléd emeli arcunkat, A szegénynek utat mutat És csillagot... Ahol az a csillag ragyog, ott él Öcsénk A Szél, bárányfelhőt terelve száll fölénk, Áldott légy Uram érte is, Rosszaság semmi benne nincs... Öleld körénk. 16
