Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - AZ ÜDVÖZÍTŐ FORMÁTLANSÁG - Tompa Mária: A porszemtől az Androméda ködökig

hitt, az mást is megragadott, foglyul ejtett. Még a nők felé kialakított udvarlási stílusában is az apró részletek felidézése alkotta a fő vonzóerőt. A világban megfigyelt apró részleteket csoportosította, leírta, így teremtette meg ez a nagy „faggató" a dolgok leltárát, a „catal- ogus rerum"-ot. De a való világra tapadó mikroszkopikus közelsége rendkívül sebezhetővé tette, és Szentkuthy vállalta ezt a sebezhetőséget.

Szinte minden könyvének elliptikus tengelye az aszkézis és a túlfűtött erotika. Egész életművében folyton érzékelhető a húshagyó kedd és a hamvazószerda szikrázó, sokszor fájdalmas ütközése. A karnevál és a böjt első regényétől, a Barokk Róberttól legutolsó, az Euridiké nyomában című befejezetlen Orpheus-részig a fantáziás események táptalaja. És nemde a Frivolitások és hitvallások cím is erre utal?

Szorosan ide tartozik a démónia - gyermekiség kettőssége jellemében. Amikor a démoni játékokat egy időre megunta, könnyedén átcsusszant a „gyemeki"-be, amelyet ugyanolyan őszintén, blöff nélkül a magáénak élt meg. Nem az a démoni alkat - mondta -, aki ezt a szerepet a nap 24 órájában játssza, hanem az, akiből a nem várt pillanatokban bukkan fel, majd ugyanolyan gyorsasággal elillan környezete elől. „Mit ér Freud, ha nincs hozzá Pinocchio?" - írja egyik művében.

„Pás bienveillant, mais veillanV." - fogalmazta meg szellemes szójátékkal világszemléletét André Velter francia költőnek, mikor riportot készített Szentkuthyval 1987-ben: „Nem is annyira jóindulatú, mint inkább éber vagyok!" Ez azt is jelentette, hogy állandó jelenben élt. Életműve az emberi szellem bonyolultságának demonstrációja. Szerinte szavaink homályosan fedik fogalmainkat, mihelyt filozofikus gondolatokat akarunk kifejteni. Nyelvünk arra jó, hogy 1) a piacon szót értsünk az árusokkal, 2) tudományosan értekezzünk, és főleg 3) költészetet, mítoszt teremtsünk. Bőven áradó prózáját úgy is felfoghatjuk, mint harcot nyelvünk homályossága ellen. Nyelvi bravúrjai, szójátékai, sok jelzője, a tautológia - kihívás a jelenségek mind kifejezőbb hangulaü meghatározására, s hogy mind pontosabban járja körül környezetét és saját magát. De ne tévesszen meg bennünket hömpölygő prózája, kedvenc műfaja a tömör napló, a könyveibe írt, hasonlóképpen tömör széljegyzetek, és tartalommutató volt. Nem hiába terjedt el róla az a vélemény, hogy a fraktál-elmélet irodalmi megvalósítója lett. Egész lénye egy tízsoros bekezdés elolvasásával is pontosan érzékelhető: a részletekben benne van az egész. Ide kívánkozik a Véres Szamár (Sz.O.B. 4.rész) egy igencsak „szentkuthys" szövegrésze, melyben töményen megmutatkozik Szentkuthy világszemléleti portréja. V. Celesztin pápa immár lemondásra készül. A nápolyi egyetem egyházjogi tanszékén Gaetani bíboros felteszi a kérdést: lemondhat-e a pápa? Szentkuthy erre így elmélkedik: „A kérdés után egy ideig néma csend. Fent az égen bárányfelhők üze- kedtek selymes-szordínós, fátyol-fantom ösztruszban, pillangók pora hullt bicsakló szárnyaikról, madarak kísérleti füttyök cérnáit lasszózták, melegméz virágkelyhek ezt megbeszélték, az árnyékok a mezőkön csábítóra cicomázták-táncolták magukat, mint az olcsó arany-fényesség, barnavas limonit kristályok priápi paráznasággal törtek utat maguknak a vakondok földmélyi világában, a csillagok fényéveik habfürdő ködében hancúroztak, mert még messze az éjfél, nem kell a kozmosz obszcén érthetetlenségeivel cukkolni desperált gondolkodókat. - Futólag és átmenetileg jeleznem kellett nektek, patres et fratres, hogy benyomásom szerint körülbelül ennyit törődik a Természet a pápák lemondásának jogi eshetőségeivel és lehetőségeivel..

Elemzés - önelemzés. Erről szól a Barokk Róbert, melynek fő jellemzője a gyónás, a kíméletlen önvizsgálat. Önkritikája olyan erős maradt élete végéig, hogy egyetlen kritikusa sem tudta ebben túlszárnyalni. De ezzel jogot formált mások kritikájára, a végtelen iróniára. Daumier édestestvérének érezte magát, mintha ő faragta volna a Júliusi Monarchia minisztereinek szobrait.

Szentkuthy távol állt attól, hogy megpróbálja leegyszerűsíteni a hangulatok definícióit. Tudta, hogy ez számára lehetetlen. A sokrétűség, a barokk papírra vetése révén tanult meg

77