Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - AZ ÜDVÖZÍTŐ FORMÁTLANSÁG - Fekete J. József: Az efemerség aktív utálata avagy a hipochondria epikus metaforái
31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 Szerb Antal levelei Szcntkutliy Miklóshoz. Közreadja Tompa Mária. Holmi. 1994/1 Doktori disszertációja mellett az egyetlen, amit polgári nevén, Pfisterer Miklósként jegyzett. Posztumusz jelent meg a hagyatékból, 1991-ben. Realitás és irrealitás viszonya Ben Jonson klasszikus naturalizmusában. A varázskert. Budapest. 1986/május Véres Szamár. (Szent Orpheus Breviáriuma. IV.) 294. o. Fájdalmak és titkok játéka. 109. o. „Annyit dolgozott, hogy a szervezete, a teste fellázadt a szelleme ellen, s a pihenés e borzalmas formáját, a depressziót választotta. Az esze persze tiltakozott a.kényszerpihenő ellen" - nyilatkozta az említett betegségről az író titkára és munkatársa, hagyatékának gondozója, Tompa Mária. (Virágszál a bandzsa kisfiú sírján. Kovács Boglárka interjúja Tompa Máriával. Népszabadság. 2001. március 17.) Az 1992/2 és 1992/3-as jelzésű számokban. A Bezárult Európa című, 1949-ben írt regényében egyik szereplőjének portréja mintha önironikus és önsanyargató önarcképeinek galériáját gazdagítaná; a saját arcával elégedetlen Narcissus lehet csak ennyire - máson keresztül - kegyetlen magával szemben: „A másik feltűnő alak egy magányosan baktató vagy inkább szédelgő fiú volt, valami iráni pofa lehetett, vagy a bibliai korból itt maradt asszír, hosszú-hosszú tojás-fejjel, ló nézhet ki így görbe-tükörben, homloka gödrösen betörve, mint egy bádog konzerv-doboz, ha egy kocsikerék behorpasztotta, meleg, bágyadt, lázas szemek, érzékiség, nosztalgia, értelem, gyávaság beteg zománc-kocsonyája; püffedt pofacsontokon még püffed- tebb húsgombócok: bal szemére bandzsít, bal szája lelóg, fogai egy angolkóros csecsemőé, hosszú alaktalan álla inkább arra a csontra hasonlít, mely »szent-csont« címen bújik meg hátgerincünk vége és az ülepünk között." (Bezárult Európa. Magvető Könyvkiadó. Budapest, 47. o.) Prae. Szentkuthy Miklós naplórajzai elé. Szeged. 2000/január „Szentkuthy lebegő, kavargó, kígyózó nőalakjai és összefonódó párjai archetípusokról beszélnek, és nyugodtan felfoghatók az egyéni álmok materiális reprezentációjának. Jung Alkímiai tanulmányainak kötetében közöl olyan rajzokat, melyeket páciensei készítettek, s melyeknek emberábrázolásai gyakran meglepő hasonlóságot mutatnak Szentkuthy rajzaival. [...] [Aby] Warburg bizonyos értelemben Junggal rokon, mert ő is a kollektív tudatalati archetípusainak kulturális szimbolizá- cióját igyekezett megfejteni. Ám van egy fontos különbség közte és a jungiánusok között: míg Jungot a tudatalatti érdekelte, s ami rárakodott, az csak annyiban, amennyiben ez segíthet a tudatalattiban elmerült archetípusok felfedezéséhez, addig Warburgot maga a kulturális szimbolizáció mechanizmusai, azok a gesztusok, melyekkel az emberiség az ősi reakciókat megszelídítette és saját problémáinak kifejtésére használta. Úgy gondolom, a warburgiánus modell közelebb áll Szentkuthy mentalitásához, mint a jungi, ugyanis Szentkuthynál tudatosabb és kultúrába ágyazot- tabb szerzőt keresve se találhatnánk a magyar irodalomban." (36. o.) Rajz és szöveg összefüggése Szentkuthy Miklós életművében. Üzenet. 2000/4-6 Fájdalmak és titkok játéka. 151. o. Szentkuthy Miklós: Kanonizált kétségbeesés. (Szent Orpheus Breviáriuma III.) Magvető Könyvkiadó Budapest, 1974. 92. o. Ezzel egyben rámutatott Szentkuthy művészetének biológiai predesztináltságára is. Szentkuthy Miklós: Bezárult Európa. Magvető Könyvkiadó Budapest, 2000. 22. o. „A »rend« nem racionális, nem intellektuális tulajdonság: tiszta biologikum." (Az alázat kalendáriuma, 45. o.), vagy „Minden érték lényege: a) az élet biologikus kényszer-mozgásainak és b) napnál világosabb nihilisztikus jellegének valamilyen keverése, árnyalata, folytatása, álarcozása." (Az alázat kalendáriuma, 186. o.) Szentkuthy, aki életművének legnagyobb hányadát, bár a nyomtatásban megjelent munkákra vonatkoztathatóan az áltörténelmi regények teszik ki, ebben a naplóregényben kifakad a történelmi álregények ellen: „(Ha a korabeli festők neveit emlegetném, hirtelen a »történelmi regény« kiállhatat- lan Merezskovszkij-szagát érezném: eddig is elég kínos volt Federigókat meg Candelaiákat írnom, mennyivel jobb lett volna Fricit meg Mimit mondani. [...])" A naplóbejegyzésekben több időbeli hivatkozás is található 1949-re, szeptembertől decemberig, az utolsó ilyen pontosítás pedig 1950. január 5. i. m. 127. o. Bálint Péter: Stílus és téma. in. Arcok és ál-arcok. Felsőmagyarország Kiadó. Miskolc, 1994. Tandori Dezső: Szentkuthy-tanulmányozás. Mozgó Világ. 1985/6 Ami szintén csak posztumusz megjelenést ért meg a Holmi 1992/10. számában. 67
