Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - AZ ÜDVÖZÍTŐ FORMÁTLANSÁG - Szentkuthy Miklós: Amazonok római vadászaton
ződtetett színészei? - igen, a pofájukba vágta az ajándékokat, az égő mécses felgyújtotta Palmyra apáca-ingét, Eusthatius egyházi ornátusát dobta rá, a tűz el is aludt nyomban; a császár látva a tűzoltáshoz elkerülhetetlen „ölelkezést", a leggyalázatosabb szavakkal ordította, hogy Eu és Palmyra jobb helyet nem találtak erre, mint az Institutum Dei disputationis csarnokát? - azzal kezébe kapta a padlóra esett feszületet és pro Christokat és egyebeket üvöltve kirohant. A palota végtelen útvesztői álltak előtte. Majd csak elfogja közben egy pár rino- cérosz-eunuch vagy légyirtó chemotoxot arcába szóró, arra bolyongó, hermafro- dita udvarhölgy, mielőtt még utcára érő botrány lenne az ámokfutásból; a császár amúgy is túl tudatos volt ahhoz, hogy hamar le ne csillapodjék. És ha lesz utcai botrány és felfordulás, - számít az? Eggyel több vagy kevesebb? Talán még „politice" jobb is lenne, esetleg? Egy botrány biztosítva volt: Palmyra lóra pattant és végignyargalta a várost, hangosan hirdetve templomok kapujában, kéjligetek aranyrácsa előtt, cirkusz-pénztáraknál hosszú kígyóban jegyért sorban állóknak, iskolákban, kunyhókban, matrózoknak, ringlispíltől bálvány-bírás legfelsőbb törvényszékekig, barbár kaszárnyákban, - hirdetve hangosan, hogy Palaiologos elmebajos értelmetlenséggel határosán, céltalanul és meddőn, vérbe és vízbe akarta fojtani Bizánc virágzó ifjúságát és a hosszú kardokat már csak mankónak használó veteránokat - a törökök ellen, akkor, amikor a basileia basilicában ott állnak a törökök bégjei, agái, basái, hogy örök békét és szövetséget kössenek Bizánccal! Ugyanakkor Eusthatius, más utakon, az ő pártján álló püspöki karral processzi- ózott, ugyanazzal a szöveggel, mint Palmyra, csak persze kanonikusabban, szen- tebb jurisztikával és több fegyverrel: betörve templomókba, felrohanva szószékekre. Mennyi szószék! Frázis, demagógia, Cicero vagy Catilina,- az utóbbi biztosan felcserélhető az előbbivel -, szenátorok, parlamentek: és ez, ez, ez a béldudálás, ördögdurrantás neveztetett a Retorika tudományának és gyakorlatának, hazugság, hercegprímási halotti beszédek hazug királyok obe- liszk-magas katafalkjainál, nyomorék fiskálisok „retorikája" válóperek mocskos leleplező fotói között, tábornokok kiáltványai érdemrendek csöpögő csöcseivel, - kiátkozok, verbuválok, trónbeszédesek. Miért ír rólatok, állítólagos szónokok, ez az epe-keserű, epe-keseredett imakönyv, ez a Breviárium, ha nem azért, hogy a Jedermannok, Akárkik, örök sírgödrébe rúgjon titeket, - hulljatok, potyogjatok bele, mint Palmyra pegazusának zabbetétes citromai (jutalmul híveinek fejére) - és ír azért róluk a mégis hívő (mondhatsz, öcsém, nyugodtan optimistát is) Breviárium, mert a valóban zúgolódó halkufár és kupi-halál kikiáltó démoszténeszek örök köztemetése után: csak jobb kell hogy jöjjön, - mert az az erkölcsi abszurditás, mely szószékekről eddig elhangzott, sem biologice, sem logice nem tarthat tovább! És hogy ír a Breviárium Palmyrák lovaglásáról? Cirkuszi műlovarnők füttere, fénye, a Nap szekerének lovai, kentaurok hátán specialitásokat kereső driádok, az Apokalipszis lovai és vegyes lovaglói, mohácsi vész lovasai, solymászó démonszép nők burgundi vadászaton, szamarakat is vendégként meghívhatunk Apuleiusból, alul „lovagló" gourmande günékkel, Geákkal (asszonyokkal, Földis46
