Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - AZ ÜDVÖZÍTŐ FORMÁTLANSÁG - Szentkuthy Miklós: Amazonok római vadászaton

Továbbá: Dürer-pontosság és szecessziós hajlomb, hajhínár keverékben fellatio infallibilis. - et in illo-eodem tempore: faillite dephallique... most röhögjünk... Ficasso-Minotaurusok és ökörnyál-kontúrból álló lányok, - talán gyógyíthatatlan frigiditásukra ők is épp úgy keresnek írt a vadbika, vad-vadkan flörtben, mint Salomé annak idején a „szörnyetegszőr" Keresztelő Szent János hidegtálon szer­vírozott maszkjában... Folytatódik. Hokusai Álmodó Nője (egy halász felesége) kígyóval, békával, reve­renda-gomb talpú polippal, épp ott, ahol kellenek, Fallida e Vagghini sziciliai prehisztóriába visszanyúló gyűjteményének egyik népmeséjére emlékeztet (könyvészeti adatok most mellőzve). Carolina és az udvarhölgy ön-tárlatvezetésük után, hajnalfelé, visszatértek szo­bájukba. Szebbet képzelni sem lehet, mint (eredetileg holland típusú) csillárjukat: világoskék, kékszem, kékvíz, áttetsző selyem-majolika gömb, fölötte ugyanebből a nimfa-véna anyagból kuglibáb (divatba jött ősanya-szobrok kortalan-mélyre süllyedt korokból), - a gyertyatartók ágai hosszú, hajlékony vízinövények, csikó­hal- gerincű feketeréz giliszták, - soha égi fény tisztasága, angol kastélyok luxusa és eleganciája, túlfavorizált biológiánk, lebegő paragráf útvesztők, Kleopatra ön­gyilkos kosarában S-balerinázó kígyók, angyali jósággá üdvözült gorgó- és medú­za-fürtök, mise-csókú szőlő-ölelések, bújócska, áldás, szimmetria, Capri kék-bar­lang, víg-fűzfa - így még nem egyesültek. Carolina és első barátnője nem voltak álmosak (II. Frigyes császár arab és zsidó orvos-professzorai szerint, évtizedes kutatások eredményeképp, az ilyen álmat­lanság indokolt); a barátnő szerszámos-ládájából gumigyűrűvel átkötött részletes római térképet - benne gyémántkereszt V. Koronázó Orbán pápa számára - vett ki, tévedésből, - vissza is dobta (csak nők tudnak valamit így táskájukba visszaej­teni). De hamarosan megtalálta pasziánsz és egyéb francia kártyáit, hasonló gumigyűrűvel körülszorítva. A kártyákon a fenti galerie-Galéria képeit felülmúló illusztrációk - egyik történeti forrásunkban valami más társasjátéknak - csak sze­méremből való helyettesítései voltak... tökmindegy. Ezután a barátnők mégis elaludtak. Ébredés után Carolina, az ágyba hozott reggeli tojás héjai és somlekvár mellé-cseppjei közé sáncolva, viharos párna-tá­masztékok között, még mézesen ragadt csipáit dörzsölgetve, azonnal a követke­ző, parancsoló programmal állt elő. Tüstént hagyjuk el ezt a házat! A szent már­tírnő és a lupanar összes emlékeinek top-quick agyő! agyő! (sürgősnél is sürgedelmesebben), mivel így vagy úgy vagy akárhogy, ő, Carolina, egy okvetle­nül bekövetkező botrány nagyon is büdös előszelét érzi. Carolina azonnal magá­hoz hívatta a szentház főrendű főpapját, - máris rázta a csöngőt konfesszió-maté- ria nyelvével, - bejelentette, hogy koronázás előtti gyónását ma délelőtt akarja el­végezni, mégpedig leendő császárnőhöz méltóan, nyilvánosan, egy római színház romszínpadán. A hallgatóság a félkörökben gyűrűző romzsöllyékben, romkarza­ton foglal majd helyet, utána ő, Carolina jelenti ki a maga által választott peniten- ciát, vagyis: vezekelni fog abban a templomi kriptában, ahol a Rómában meghalt idegen országbeli királynők, hercegnők (kedvenc zenélő-szolgálóikkal, pincsiku­tyáikkal, legrejtettebb amulettjeikkel és talizmánjaikkal) vannak eltemetve, fali erkélyeken vagy föld alatt rézjappal lefedve, - magányos szarkofágokban vagy, 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom