Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Faludy György: Szent Anna-tó (vers)
Szent Anna-tó Orbán János Dénesnek Bunkófónon hívtalak a rémhírre, hogy agytúmorod lenne. „Most megyek kórházba itt Kolozsvárott, "felelted, „kivizsgálásra." De az nem lehet, hogy elém ugorj. Hatvanhárom évvel vagyok öregebb. Óriás előny a Semmi lejtőjén. Biztos emlékszel a Szent Anna-tónál, a hegytetőn, mikor hatalmas köd ereszkedett le s tüzünk lángját a szél sárgásveres zászlóként vitte a medvés erdőig, én meg ott ültem a négyszögletes ponyva alatt, Ibolya szépleánnyal szorosan mellettem s vagy negyvenöt fiatallal, kikkel elbeszélgettem, míg a ponyván az eső köpködött déltől. Éjfélre járt, mikor te s Gábor megjöttetek lentebbről, a kocsmából és vittetek karban, mert hirtelen nem tudtam járni, sőt mozogni sem s lefektettetek a lakókocsiban. Nekem volt csak. Ti meg a sok kölyök jegelt, térdmagas sátorsorban háltok, igaz, hogy lányok combjai között. Az asztalon fénybogár, Barbarossa zseblámpája. A néma zsibbadás talpamnál kezdte és emelkedett mint Szókrátésznek s már a térdkalács fölé ért, míg rángatódzott az ajkam. Alattam semmi a kis ágy helyett. A dunyhát markoltam, hogy le ne hulljak. Rövid villámok a vállam megett. Erre készültem már vagy harminc éve. Sok mindent tudok, amit tudnia kell az embernek, de kilencven évvel ez már nem érdem, sem tragédia.
