Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - Ohnsorge-Szabó László: Belépő a XXI. századba (Pethő Bertalan: Technikai civilizáció és lélek)

totalizálni - a meglevő technostruktúra és az általa generált, preferált médium-Átélés típusok (pl. autós­száguldás vs. kerékpáros, elsődleges médiumoktól az ötödik generációsakig átfogó működtetésből szár­mazó Átélések) átmentésének törekvése. A nonkonformizmus esetleg jele lehet annak, hogy a technostruktúra is alapvető átalakulás folyamatában van, azonban ennek esetleges végbemenetelét egyál­talán nem biztosítják az itt és most megjelenő médiumok, ezek értékeket (állítólag) átértékelő színrelépése („a 'pénz értéke' minden mediális innovációval újrakalibrálódik" - 46.), és korántsem biztos (amint ennek ellenkezője sem), hogy ezt az átalakulást nem temeti maga alá a Sz cikkek kialakult termelési komplexuma, a már tömegcikké vált B cikkek logikája. Hogy ne temesse alá, az kognitív, morális és politikai feladatot jelent, önmagából az ember mediáltságra rendeltségéből, ami egyfajta sorsunk - de nem reményünk önmagában vett forrása - nem következik. Egy ilyen feladat Pethő nézőpontjából, szövege alapján szinte szükségtelen, Baudrillard nézőpontjából pedig lehetetlen. Véleményünk szerint viszont alapvető fontosságú. Pethőnél körvonalazódik egy, a médiumok generációiról szóló fejlődés-elmélet, amely egyben kijelöli a korral való lépéstartás mértékét is; ebben inherens egy értékmérce, amelynek alapján a médiumok „hatékonysága, széleskörűsége és ereje" (108.) megítélhető. Ez az a pont, ahol megint csak úgy érzem, a hübrisz fenyeget Pethő szövegében; ugyanakkor ez az a pont, ahol az értelmes feladatok lehetőségét is körvonalazza Pethő. Szerintem nem választható igazából szét a pénzben értődő profitmaximalizálás és a profit „innovált működő médiumok teremtéseként" történő maximalizálása. (46.) Az innováció irányát, jellegét, konformitását a meglevő technostruktúrához a profit képződésének, az innovációnak a meglevő íec/mosfru/útírahm beazonosítható helye nagyban meghatározza. A magnetizmus legyőzése korántsem olyan egyszerű, amint arra Pethő egyes megfogalmazásai utal­nak: a civilizátum felvillantott sikeres „felülmúlásának, teremtésének, megújításának, kontrolljának" alter­natívája, ami ugyan - megint csak ezt a szót használnánk - feladat, de nem tény, életforma hozzá koránt­sem könnyen rendelhető. A magnetizmus azonban nem csak azokat fenyegeti, akik tudatlanok minderről. Szerintem a „zsugor-jel" nem egyszerűen Baudrillard kényszerképzete, hanem ilyen zsugoros a viszo­nya olyan jelrendszereknek, médiumoknak is a szemiózishoz, mint a jelenlegi monetáris szféra. Ezért tud helyenként - ahogy én látom - eléggé Tárgy-szerű és nem Alanyi lenni Baudrillard, mikor az érték epidé­miájáról beszél. (105.) A monetáris szféra eme sajátossága ugyan nem törli el, de magának mindezidáig alárendelte azon szabadságokat, örömöket, mediális működésességeket, amelyek mintegy affirmativ pillé­rei Pethő kritikájának. Persze a monetarizmus Kódja nem annyira omnipotens (amelynek Alanyi oldalán Baudrillard sokszor impotenciájában, mazochisztikusan - többször, de nem mindig - kéjeleg, vagy meg­játssza ezt a kéjelgést), de azért mégis - szerintünk - meghatározóbb része korunk valóságának (és ki tud­ja, meddig marad az), mint a B cikkek bővítménygazdaságának való örvendés. A „Jő fetisizmusának" (97.) a magunk részéről ebben a vonatkozásban tulajdonítunk nem Alanyi - nem pusztán Baudrillard, mint alany egyedi-esendő perspektívájából nyerhető -, hanem Tárgyszerű jelentőséget, még egyszer hangsú­lyozva persze, hogy sem a „baljós, elítélendő" színt - amelyben Baudrillard látja a Jő-k játékát, amely mint­egy másik végletként jelentkezik Baudrillard-nak ehhez a játékhoz való viszonyában - nem abszolutizáljuk, sem nem esünk bűvöletbe attól (bár olykor, konkrét esetekben el is ítéljük meg el is va­gyunk bűvölve tőle, de ez a két viszony nem tölti ki rá irányuló Átélésünket). Folyóiratunk megjelentetését a í .'ísÉÉfev** Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram üatmi KtiriBÁijs oKííisfc * W ^ mosnamu %> ••*£<- *.vT ''luus * és a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatja. 104

Next

/
Oldalképek
Tartalom