Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - Dobozi Eszter: „A szem örömei” – vagy a szem csapdái (Orosz István grafikáiról)
Dobozi Eszter „A szem örömei" - vagy a szem csapdái Orosz István grafikáiról Utisz. Görög szó. Azt jelenti, senkise. Az Odüsszeia IX. énekében a Küklopszot kicselező Odüsszeusz nevezte így saját magát. 1975-ben Weöres Sándor játszik a szóval magyarul Senki a szobában című versében: „Cifra tálcán sugár ég/ s nekimegy a nagy árnyék/ föléje heverve le/ dr. Senky a neve." A szót: Utisz - görög betűkkel - mint művésznevet Orosz István 1984 óta viseli. A névadásnak, névválasztásnak titkát ahogyan fel is fedi egyik vele készült interjújában, azért vállalja a névazonosságot, mert a Küklopsszal szemben tanúsított odüsszeuszi attitűd emlékeztet arra a művészi megoldásra, amelynek számos munkája köszönheti létformáját. Szemünket, látásunkat teszi próbára sajátos átváltozásos képeivel, anamorfózisaival, optikai játékaival. Ám éppen ezért nem ok nélkül való a Weöres Sándor-sorok citálása sem: „Pincemadár beoson./ Zápor függ a fogason./ A fény harisnyában ül/ a faliszekrény körül." Vagy: „Lépegettem az utón,/ eltörött a lábnyomom."(Lábnyom), „Utcasarkon/ várok rám, félórája/ is van tán."/ (Énhasadás), „Nehézkesen és könnyedén/ hang nélkül kiabálok,/ megyek a ház túlsó felén,/ egy bükkfát körülállok." (Non sens). Ami a költő idézett verseiben - s más hasonló indítékú műveiben - nyelvi alakot kap, ugyanaz, ami az Orosz István-grafikákat szemlélőben is meg- fogamzik: non sens, amit látunk, maga a képtelenség, amit láttat. Az Odüsszeusz-párhuzam egyéb indokokkal is megmagyarázható. A homéroszi hőshöz tapadó más emberi vonások miatt is találó a rokonítás. Odüsszeusz a rafinált, de ő az örök utazó is. Odüsszeusz a minden iránt érdeklődő, a veszélyesen kíváncsi. Odüsszeusz, aki világokat lát és jár meg. Evilágokat és másvilágokat. Megfordul az alvilágban is. Mindent tud, ami volt, ami történt, de megismeri azt is, ami történhetne. Ami lehetne. Ha pedig a dantei ábrázolás tanulságairól sem feledkezünk meg, elmondhatjuk, Odüsszeusz érintkezik az idők végtelenével. Amiként Utisz is. Műveinek világa az emberi művelődés legkorábbi korszakaitól számítva a legutóbbiakig sűríti magába a bennük tájékozódó felismeréseit. Volt és lehetséges világok tárulnak fel az Orosz István odisszeiáját végigkövető előtt. Mindent felhasznál, amit a grafikai sokszorosító eljárások mesterei felhalmoztak előtte mesterségbeli tudásból. A rajzok aprólékos kidolgozottsága régi korokat idéz. Új összefüggésbe helyezve fel-feltűnnek képein olyan motívumok, jelek, jelképek, amelyek ősi kultúrákban kristályosodtak ki, vagy amelyeket később a középkor és a reneszánsz művészei alkalmaztak kompozícióikban. így találkozunk képein a civilizáció kezdetei óta ismert labirintusrajzolattal, kagylók, csigák spiráljával, az indiai művészetből vett ábrával, a háromszögekből, sokszögekből, körökből és lótuszlevelekből szerkesztett alakzatával (a Sri Yantrával), a Leoanardo rajzolta sokszögű testtel, a poliéderrel, Jan van Eyck domború tükrével az Arnolfini házaspárt ábrázoló képről, a mérés düreri rekvi- zitumaival, a körzővel és vonalzóval. Találkozunk Leonardo betűmintáival. És sokszor felbukkan a könyv - vaskosan, testesen, kihajtva, becsukva, egymásra tornyozva lépcsőszerűen. És látunk bárányokat, halakat, szigeteket, lépcsőket. Lépcsőket lefelé, lépcsőket felfelé vezetőket. Oszloprendeket. Kupolákat. Várszerű építményeket romantikus sziklákon. És előfordul a 97
