Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - Fehér Zoltán: A „rónasági csodák” nyomában (Az 1965-ös kiskunsági néphitgyűjtés)

tegrálódása évszázadokig sikeres volt. A máshonnan érkezőket is csak akkor ölelte magába a közösség, ha azok elfogadták annak íratlan rendjét, normáit.

A hiedelmeket és a transzcendens beállítottságot a szanki ember elsősorban a szüleitől tanulta, néha csak passzív megfigyeléssel, máskor meg a szülők kifejezetten tanító szándékkal közölték azt gyermekükkel. „Szegény apám, ő ugye tudott sok ilyen babonát" - mondta egy adatközlőm, aki maga is tárháza volt a hiedelmeknek. A családban gyakorolt szokásokat tovább folytatták. Az ünnepi asztalnál például közösen imádkoztak. „Mai napig is így van. így imádkoztunk otthon még a szüleimmel." Hogy a csillagra kézzel nem szabad mutatni, csak fejbiccentéssel, az adatközlő azért tudta, mert mint mondotta, „az apám is úgy csinált." A szivárványról szóló hiedelem-ismeretet másikuk hasonlóképpen szerezte. „Édesapám azt mondta. Én azt nem hiszem, de azért lehet." A természetfölötti jelenségekkel való találkozás emléke is a családból származik. „Mer má nagyapámtól hallottam, meg az apámtúl is, hogy az arany minden hetedik évben tisztul." A „Mit csináltak a kiesett tejfoggal?" kérdésre a kérdezett azt mondta el, hogy őt miképpen tanították gyermekkorában. „Fogd meg fiam, oszt dobjad hátra, oszt mondjad..." A tilalmakat is így sajátították el. Luca- napkor „varrni nem engedett anyám." A gőgös ember elbizakodottságának isteni büntetését egy beszakadt pince történetének elmondásával így idézték föl: „Mondja a mamám (nagyanyám) útközbe egy helyen: Gyere tanulj!" Máskor meg, nyilván egy sikertelen kísérlet tanulságaként egészen másfajta tanácsot fogalmaztak meg: „Ne tanulj pénzt ásni, mer nem tudni, mivel van éltévé."

A családon kívül persze az egész falusi közösség a legnagyobb természetességgel nevelte a hagyományokba a fiatalokat, akik készségesen elfogadták az idősebbek véleményét, tanácsait. „Amikor férjhöz mentem - mesél egy asszony -, mindig hódtőttjin meszeltünk, nem újságkor." O azonban erről megfeledkezett, s újságkor meszelt. Napa asszonya figyelmeztette tévedésére: „Ejnye lányom, mikor meszéltél?" O már így reagált erre: „A fene tudta mi van. Hát nem újholdkor kő meszelni?"

A régi szokásokat, utalva azok változandóságára, elmúlására, nem egyszer „divat"-nak nevezik. így például: „valamikor divat volt lucaszéket készíteni." Vagy: „Akkor nagyon divat vón ám a boszorkánykodás. Hát az én időmbe már nem hallottam ilyesmit."

Leggyakrabban nem is egy konkrét személyt neveznek meg hiedelemismeretük forrásaként. Az általános alany ilyenkor a faluközösségre vonatkozik. A nővel való találkozást mint rossz előjelet így kezdték elmondani: „Azt mondták mindig..." A macska házhoz szoktatásának érdekében szokásos varázscselekmény elmondását e szavakkal fejezték be: „Ezt mondták, és ez igaz is." A pénteki mosás tilalmát például így kezdte egy adatközlő: „A régi öregek azt tartották..." Az egyik idős ember szinte dicsekedett egy fiatal korában megtanult hiedelem ismeretével, a lidérc kikeltésével, amit bizonyosan soha életében ki nem próbált. „Még arra is tanítottak hogy kő azt nevelni." A híres gyógyítóasszony, a móricgáti Eszik Pálné Johanka néni tudományát a félegyházi Feketénétől tanulta, amikor az őt kislány korában meggyógyította: „Tanuld meg ezt az imádságot, én má nem sokáig élek. Leírtam."

A „tudás" a szankiak szóhasználatában nemcsak bizonyos egyének racionális és praktikus ismeretekkel való rendelkezését jelenti, hanem inkább a természetfeletti képességek birtoklását. Ezt a „tudás"-t a garabonciás diák például azért kaphatja meg, mert foggal születik, de elragadtatása után tanulnia is kell. „Elviszik a táltosok. Ok nevelik." A boszorkányutód ugyanezt a haldokló boszorkánytól kézfogással örökli. „És akkó má, amit tudott, ő is tudja csinálni, hát azt a babonát." A láthatatlanná válást a fekete macska csontjának segítségével érik el. Egy adat szerint a rontóképességet böjtöléssel is meg lehet szerezni. Egy nagymúltú hiedelemmonda szerint a boszorkány-jelölt az égigérő fa tetején esküvel tudna a titkos tudás birtokába jutni, de mivel az eskü szövegét szándékosan másképp mondja, „a komát lekűdték". Van rá utalás, hogy a rontó praktikákat is meg kell tanulni. „Tanulták a tu93