Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Historiográfiai vázlat (Kecskemét 1686-1849 közötti időszakáról)
Ha mindehhez hozzávesszük azt, hogy az összes ilyen jellegű publikáción belül a néprajzzal kapcsolatosak az egésznek közel harmadát jelentik, az egyoldalúság, a többi terület elhanyagoltsága még inkább nyilvánvalóvá válik. A mégis igazán szomorú ebben az: még csak azt sem állíthatjuk, hogy legalább a néprajz kellően feltárt terület lenne, hisz e munkák aránytalanul nagy része 1-2, jobbik esetben 3-4 oldalas részismertetésre, ha szabad ezzel a kifejezéssel élni: tudományos karcolatokra korlátozódik. Valójában azt kell kiemelnem, kellő számú és kellő mélységű feldolgozások hiányában még ma sincs meg annak a lehetősége, hogy szakembereink egy átfogó történelmi-néprajzi feldolgozásra vállalkozhatnának. Nem a kiábrándultságot kívánom a következő néhány megjegyzéssel fokozni, de a tények iránti tisztelet megköveteli, hogy ezeket is rögzítsem. Az egyháztörténet ugyancsak látszólag jól feldolgozott terület. Valójában ezen munkák aránytalanul nagy része több mint száz évvel ezelőtt készült, és jórészt alkalmi ismertetések. Hiányoznak az igazán elmélyült elemzések és a nagyobb folyamatok rajzai. Nem akarom az egykori szerzők munkáját, igyekezetét kisebbíteni, mégis azt kell velük kapcsolatosan megállapítanom, hogy elsődlegesen maguknak az egyes egyházaknak az érdeke: száz év eltelte után múltjukról új, korszerű, lényegesen szélesebb forrásra alapozódó és tudományos szempontból igényesebb feldolgozások szülessenek. Kétségtelen, hogy az igazán figyelemre és tiszteletre méltó történelmüket csak így tudja bárki megismerni, és a jövőbe átmentésre érdemes szervezeti formákat, az egyes időszakra jellemző pasztorális és oktatási munkájuk sajátosságait, az e téren is példaértékű eredményeiket csak így lehet szélesebb kör számára eljuttatni. Érthetően semmiképpen sem kerülhető meg az e korszakkal valamelyest is behatóan foglalkozó szerzők, kutatók személye, szakképzettségük, felkészültségük és ezirányú munkásságuk eredményessége. Bár e téren a statisztikai feldolgozás talán a legnagyobb torzítási lehetőséget hordozza magában, itt sem lenne célszerű ennek mellőzése. (L. VII. sz. táblázat.) Vll.táblázat. A LEGT ÖBBET PUBLIKÁLÓ SZERZŐK MŰVEINEK TÍPUS SZERINTI MEGOSZLÁSA Név Könyv Könyrészlet Füzet Feldolgozás Cikk Összesen Balanyi Béla 1 3 4 Bálintné Mikes Katalin 5 5 Bánkúti Imre 2 2 4 Fördős László 4 1 5 Hajnóczy Iván 2 1 3 Hornyik János 4 3 1 6 14 Iványosi-Szabó Tibor 6 1 26 2 35 Juhász István 3 3 Ö. Kovács József 5 5 Novák László 2 2 4 Orosz László 3 1 4 Szabó Attila 1 2 3 Szabó Kálmán 4 9 16 29 Székelyné Körösi Ilona 1 3 2 6 81