Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - Medgyesi Konstantin: „…jogosultságát megtarthassa” (Bibó István szakvéleménye az állásvesztésre ítélt magántanárok magántanárságának megszűnéséről)
lyek más, elsősorban a pesti egyetemek e tárgyban elfoglalt álláspontjára, valamint általában az igazolási kolliziók joggyakorlatára vonatkoznak". Az állásvesztésre ítélt magántanárok magántanárságának megszűnése tárgyában a jelentést (Csongrád Megyei Levéltár. Jog- és Államtudományi Kar iratai. 332-1946-47) május 21-én mutatta be a kar rendes ülésén. „Tekintetes Kar! A Dékán Úr 332/1946-47. jk. sz. meghagyására az alábbiakban van szerencsém véleményemet előterjeszteni abban a kérdésben, hogy az állásvesztésre ítélt magántanár magántanársága megszűnik-e vagy sem: Az igazolásról szóló törvényes jogszabályok nem írják elő, hogy egy személy különböző minőségben folyt igazolásainak különböző végeredményeit végül egységes igazolási végeredményben kell összegezni az összbüntetés analógiájára. Sőt a 4.080/1945. M. E. sz. rendelet 20. §-a kifejezetten kimondja, hogy egy ugyanazon személy különböző minőségeivel kapcsolatos igazolási eljárásokat külön-külön kell lefolytatni, és az egyik igazolási eljárás lefolytatása nem ok a másik igazolási eljárás megszüntetésére vagy le nem folytatására. Nincs általános jogszabály arra nézve sem, hogy az egyik minőségben hozott igazolási ítélet más minőségre kihatna. Csupán speciális jogszabályok vannak arra nézve, hogy bizonyos, különösen súlyos igazolási ítéletek, éspedig az állásvesztést kimondó ítéletek milyen esetben hatnak ki az érdekelt egyéb minőségére, azonban itt sem egyéb minőségben való igazolására hatnak ki, hanem egyéb minőségben való újbóli alkalmazására. így mindenekelőtt az 1.080/1945. M.E. sz. rendelet 20§-a/8/bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint azt, akit mint köztisztviselőt állásvesztésre ítéltek, közszolgálatban egyáltalán nem, magántisztviselői munkakörben pedig vezető állásban nem lehet alkalmazni. Ennek megfelel a 4.100/1945. M. E. sz. rendelet 7. §-a /4/ bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint azt, akit magántisztviselői mivoltában állásvesztésre ítéltek, közszolgálatban és ugyanannál a munkaadónál egyáltalán nem lehet, más munkaadónál vezető állásban nem lehet alkalmazni. Ezek a szabályok az argumentum a contrario erejénél fogva is megerősítik azt az álláspontot, hogy általában az egyik minőségben való igazolás a másik minőségben való igazolásra nem hat ki. Ez a szabályozás elvileg is indokolt és logikus, mert az igazolás az igazolás tárgyát képező személyes viselkedésének az igazolás alá kerülő minőségéhez, annak politikai erkölcsi követelményeihez való mérését jelenti, s így nincs akadálya annak, hogy az, aki pl. köztisztviselői minőségében nem igazolódik, másféle minőségében igazoltnak minősüljön. Elvileg tehát nincs akadálya annak, hogy olyan személy, akit közszolgálati vagy más minőségében állásvesztésre ítéltek, de magántanári minőségében igazoltak, magántanári jogosultságát megtarthassa. Gyakorlatilag azonban az eltérő tartalmú igazolási ítéletek túlnyomórészt nem abból erednek, hogy az igazolóbizottságok azonos tényállás alapján, azonos szigorúsággal, foglalkozásonként megfelelő más-más mértéket alkalmaznak, hanem egyrészt az igazolóbizottságok szigorúsági foka tér el egymástól, másrészt az egyik igazolóbizottság olyan adatoknak kerül a birtokába, melyek a másik igazolóbizottság előtt ismeretlenek. Ha az eltérő igazolási eredmény az igazolási bizottság eltérő szigorúsági fokából származik, akkor jogerős határozatokat feltételezve további tennivaló nincs. Ha ellenben az eltérő, éspedig a súlyosabb igazolási eredmény azon alapszik, hogy a súlyosabb igazolási ítéletet hozó igazolóbizottság olyan adatnak van birtokában, melyet az enyhébb ítéletet hozó bizottság nem ismert, úgy nincs akadálya annak, hogy ezt az adatot az enyhébb ítéletet hozó bizottságnak bárki bejelentse s annak alapján új igazolási eljárást kérjen. Az egyetem hatóságait tehát ebben a vonatkozásban kell, hogy érdekelje az egyetem magántanárait ért állásvesztési határozat: vajon a szigorúbb ítéletet hozó igazolóbizottság előtt nem volt-e ismeretes olyan adat, amelyet az egyetemi igazolóbizottság nem ismert, s ha ismerték volna, úgy szi58
