Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – VI. rész)
Gion Nándor Aranyat talált VI. A vasútállomások várótermei éjszakánként, különösen hideg éjszakákon a világ leglehangolóbb helyiségei, mert általában gyűrött ruhájú és gyűrött arcú fáradt és álmos emberek jönnek itt össze, ezt régóta tudjuk, valamiféle rosszkedvű büdösség van a levegőben, bár nagyritkán élénk és érdekes emberek is előfordulhatnak, ez történt azon az éjjelen is, amikor az újvidéki állomáson várakoztam a vonatomra és mellém ült egy mokány kinézetű zömök, bajuszos ember, aki, amint ezt később elmondta, a gunarasi tanyavilágból jött valamilyen ügyet intézni, és Majoros Péternek hívták. Én meglehetősen kábán és álmosan unatkoztam a gyűrött emberek között, kicsit talán magam is bűzlöttem, mert hosszú nap állt mögöttem, de még ilyen bágyadt állapotban is azonnal gyanút fogtam, hogy az élénk mokány férfi nem véletlenül ült a padomra. Túl hamar, és túl gyorsan kezdett beszélni, és mindjárt magyarul, mintha tudná, hogy ki vagyok. Közölte, hogy honnan jött, és hogy hová megy vissza, a nevét is megmondta, azután Gunarasról és tájékáról beszélt, én megemlítettem, hogy régi pásztor őseim arról a vidékről származtak, ettől még bőbeszédűbb lett, Gunarast gorombán leszólta, főleg a gunarasi magyar legényeket, akiknek szerinte nincs tartásuk, ami abból látszik, hogy amikor az ottani színmagyar környékbe beékeltek egy kis telepes falut likai vagy krajinai jöttment szerbekkel, azok nyomban pöffeszkedni kezdtek, szombat estéken bevonultak Gunarasra, duhajkodtak és simogatták a helybéli magyar lányokat, akik ostoba vihogással fogadták a közeledést, a férfiak pedig meghunyászkodva eltűrik a gyalázatot, ezek után a tanyasi fiúknak kellett elmenni a faluba, ők aztán igen rövid idő alatt kitakarították a nagymellényű jövevényeket. Az ilyesféle rendcsináláshoz valójában egyetlen vezérlő egyéniség is elegendő, aki veszi a merészséget, hogy belecsapjon a nagypofájúak képébe. Majoros Péter mintha azt sejttette volna, hogy ő ilyen vezér- egyéniség. Beszéde nagyon emlékeztetett Tölgyesi Mihály hencegéseire, dehát szükség esetén a hangos ugatérozás mellett Tölgyesi Miska is tudott ütni, Majoros Péter tolakodó dicsekvésében is lehetett valami igazság. Csakhamar bebizonyosodott, hogy ez így van. A váróteremben ugyanis meglepő céltudatossággal és megjátszott részegséggel bejött egy napbarnított bőrű, rosszarcú, hosszú vékony fiú. Talán húsz éves lehe31
