Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - Vörös István: Micsoda rend; Nyugalom az erdőn; A megvalósulás fokai (versek)
Nyugalom az erdőn A vadászlesben egy őz. Neve Agnes. Távcsövön figyeli a gidákat. Az ember, ha meglátja őket, riadtan menekül. Lihegve a völgybe ér, bámulja az elszáguldó vonatokat. Az expresszen teve utazik és zebra. A gyors zsúfolva macskával, vaddisznóval. A személyvonaton kacsa- és tyúknép csipeget a táskájából kukoricát. Az ember átkel a töltésen. Guggolva iszik a Dunából. Egy arra sodródó uszadékfa lerántja az olajos mélybe. Az ember megfog egy pontyot. Nézi benne magát. Csupa buborék az élete, látja. A vadászlesben két őz ül. Távcső nélkül figyelik a piros tölgy csírákat. Áfák lombját átfesti a lenyugvó nap barnája. A horizonton madárcsapat. Nem távolodnak és nem közelednek. A vadászlesben négyen ülünk. Agnes, Mihály, Karolina meg István. A megvalósulás fokai A filozófus az erdőben bolyong. Látja, hogy nincs teste, és tudja, hogy az nem jó. A túlvilágon nincs más, csak személy a megvalósulás különböző fokain. Itt meg sziklás föld, árvalányhaj, tintagomba, gyanúsan mozgó galagonyabokrok.
