Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 12. szám - Lengyel András: József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus"
szülést igényel, föltételezhetjük, hogy ez a pályamódosítás részben alighanem kényszerű, külső körülményekből fakadó volt, részben pedig a régi kapcsolati tőke eredménye. A pozícióban lévő régi barátok, esetleg éppen Gömbös, találtak számára egy olyan állást, ahol a még mindig fiatal (1925-ben is még csak 37 éves!) csapattiszt, jobb híján, meghúzhatta magát. Hogy mi volt a feladata új munkakörében, csak sejteni lehet. Bizonyos jelek arra vallanak, hogy az első világháború katonapolitikai kérdéseivel foglalkozott (pl. az oroszországi hadifogságba kerültek emlékezéseinek gyűjtésével és elemzésével). Erre vall már idézett országgyűlési fölszólalása (Országgyűlési Napló 1935—39. XV köt. 452), mindenekelőtt pedig Az oroszországi csehszlovák légió története című, 1930-ban publikált műve számos utalása. Amikor 1935-ben országgyűlési képviselő lett és szócikként bekerült a Révai Nagy Lexikona 21. kötetébe, a - föltehetőleg - általa megadott személyi adatok szerint „katonai, gazdaságpolitikai író" volt, „a m.kir. Hadilevéltár tagja", akinek érdeklődését ilyen témák jelzik: „Az oroszországi csehszlovák légió története, Európa hatalmi, politikai és gazdasági süllyedése, Harc az energiáért és nyersanyagokért, Eurázia hatalmi, politikai és gazdasági viszonylatai" (21:711). Ha arra a kérdésre próbálunk választ adni, hogy milyen szakíró lett az egykori csapattisztből, nehéz a dolgunk. Az első évekből az egyetlen, jelenleg rendelkezésünkre álló szöveg, a csehszlovák légióról írott 1930-as könyv, a beléjefoglalt viszonylag nagy anyag ellenére, gyöngén megírt, „süket" munka. Semmiképpen nem professzionális történész műve. S - ami szempontunkból külön hátrány - a szerzőnek az eseményekhez való személyes viszonya is rejtve maradt. (Ez utóbbi valószínűleg a Rátzra később is jellemző objektivitás-eszmény következménye, s erény is lehetne, ha az adatokat elrendező logika tisztán és világosan kitűnne. De az anyag elrendezése sem tüntet ilyen erényekkel.) Ami mégis egyértelmű: az egykori lovastiszt, akinek - láttuk - nem annyira szellemi képességei, mint lovagolni tudása volt az erénye, az oroszországi élmények és a magyar forradalmak hatására erősen politikai érdeklődésűvé vált. Ez a külsőségekben is megjelenő személyes életfordulat, amely egész későbbi pályáját is meghatározta, valószínűleg jó néhány éves, hosszú belső átalakulás eredménye volt. A személyes élmény lényege, minden jel szerint, az lehetett, amit később, már országgyűlési képviselőként, 1938-ban így fogalmazott meg: „A világháború [...], mint annyi más téren is óriási változást hozott létre. Az emberek gondolkodása megváltozott, a világháborút végigharcolt katonák bejárták a fél világot, voltak hadifogságban, népek mozgásba jöttek és megismerték egymást, új eszmék keletkeztek, régi tekintélyek, régi struktúrák pedig ledőltek. Az emberek kulturigénye, szellemi igénye egészen más lett és így átalakult a lelkisége úgy a falu népének, mint a város népének. Mondhatnám, valóságos szellemi anarchia kezdett kifejlődni akkor, a világháború utáni békeszerződésekből és a gazdasági elzárkózásokból egy roppant világválság sepert végig az egész föld kerekségén, amely nagy szociális nyomorúságot szült. Ebből azután különféle szellemi áramlatok fakadtak, agresszív szellemi áramlatok, amelyek ostromolják a régi fennálló tekintélyeket és kereteket" (Országgyűlési Napló 1935-39. XIX. köt. 664). Aki ilyen összképet rajzol, annak alapélménye kétségkívül a viszonyok átrendeződésének személyes megtapasztalása, a minden mozgásba jött élménye. Az új orientáció keresésére kényszerítettség élménye. De kérdés, maga Rátz hol állott politikailag ebben a nagy átrendeződésben? 1932-ig terjedő életszakasza ilyen szempontból csak kikövetkeztethető. Föltehető, hogy ő, az egykori ellenforradalmár, aki joggal tekinthette magát a kurzus egyik aktív előkészítőjének, úttörőjének, ám akit az úgynevezett Bethlen konszolidáció viszonyai parkolópályára helyeztek, elégedetlen ember volt. És személyes sorsa, neveltetése, korérzékelése egyaránt „jobbról" kritizáltatták vele a minden szempontból erősen kompromisszumos jellegű „kurzust". Ezt annál inkább is föltételezhetjük, mert Bethlen István miniszterelnök bukása és Gömbös Gyula „nagypolitikai" előtérbe kerülése után, 1932-től már azok között találjuk, akik az új 113
