Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Lengyel András: József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus"

az az elvaduló csalios rám támadt s kijöttem, hogy erőm összeszedje, mint néni a gallyat, a bánat.

Nem kétséges, aki ezt a verset írta, az mélyen megsértett ember, ám álláspontjától ez a sérelem sem téríti el, s változatlanul hitvalló, politikai elveihez és közösségéhez ragaszkodó. S ez a versből kielemezhető beállítódás, úgy vélem, teljességgel áll az 1932 őszi, más forrásokból is ismert József Attilára.

A költőt körülvevő gyanakváson azonban ez a (polemikus) hitvallás aligha enyhített; Sándor Pál és szűkebb köre személyes ellenszenve erősebb volt. Ez alig leplezetten, kiderül a Sándor Pál (és Madzsar József) szerkesztette Társadalmi Szemle Külvárosi ej kritikájából is. E kritikát ugyan nem maga Sándor Pál írta, hanem a szintén párttag Pákozdy Ferenc, de ma már tudjuk, a kritikus szerkesztői „megrendelésre" dolgozott, s a szerkesztőktől eleve „levágó" kritikára kapott fölkérést. (Az ide vonatkozó irodalmat Id. KJA 1:776-777.) Vita csak arról lehet, ki volt az igazi, a közvetlen „inspiráló": Sándor Pál-e vagy Madzsar József, esetleg mind a ketten együtt. (Sándor kései „mosakodása", amely az akkor már régen halott Madzsarra hárítja a felelősséget, nyilvánvalóan célirányos emlékezés, s mint ilyen, nem perdöntő.) Ami tény, a kritika mélyen jellemző, sőt már-már emblematikus mondattal indul: „A magyar proletáridodalom sok problémája új problémával szaporodott: József Attilával" (KJA 1:294). S aligha lehet kétséges, hogy 1933 februárjában, amikor a kritika megjelent, Sándor Pálék véleménye csakugyan ez volt a költőről.

Sőt, a későbbi fejlemények ismeretében az is valószínű, hogy még ezt a feszült viszonyt is tovább rontotta az a szükségszerűen jelentkező eszmei divergencia, amely a „barthás" periódus „környezeti" hatásaként bontakozott ki. Az a párttag ugyanis, aki a Bartha Miklós Társaság heterogén, de valóságos problémákat fölszínre hozó közegében tevékenykedett, szükségképpen másképpen érzékelte a politikai teendőket, mint az, aki egy zárt, s teljességgel izolált pár fős illegális sejt erőterében mozgott, s a „vonalhoz" való hierarchikus igazodás vezérelte. Ez a speciális „barthás" feladatérzékelés, jóllehet maga a társaság 1933 tavaszán hosszabb időre megszűnt, érződik József Attila 1933 májusában publikált szövegein.

E vonatkozásban két írás említendő meg, egy vers s egy tanulmány; mindkettő az Új Harcos nevű „szocialista munkásszemle" 1933. májusi számában jelent meg. A vers címe Búza (vö. JAÖV 2:123), és Stoll Béla - Szabolcsi Miklós nyomán - az 1931-es év versei közé sorolta be. A besorolás alapja részben „Tolnai Gábor [szóbeli] emlékezése" volt, „aki a verset 1932-ben hallotta szavalni Szegeden, részben a vers stílusa [...], amely a Döntsd a tőkét, ne siránkozz agitációs verseinek a stílusához hasonlítható" (JAÖV 2:544). Úgy gondolom, mindkét érv akceptálandó, ám ebből nem következik az 1931-es keletkezés. Ha Tolnai Gábor csakugyan hallotta Szegeden a verset szavalni, az csakis 1932 őszén lehetett (amikor a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma formálisan is megalakult); a Hétvezér utcai Munkásotthonban 1931 tavaszától 1932 tavaszáig „föllépő", Hont Ferenc irányította szavalókórus repertoárét ugyanis ismerjük - s abban nem szerepel a Búza (vö. Csapiár 1967. 77-78). A sza- valókórus József Attilától A tömeg és az Egyszerű ez ... című verseket tartotta programon (Csapiár 1967. 78). Ami pedig a Búza „stílusát" illeti: kétségtelenül „hasonlítható" a Döntsd a tőkét, ne siránkozz „agitációs verseinek a stílusához". Ez azonban - egy nagyon lényeges eltérés következtében - éppenhogy a „második", 1932 őszétől 1933 tavaszáig tartó „barthás" periódushoz köti a verset. A Búza ugyanis, az 1931-es „agitációs" versektől eltérően, az agrárium verse Nemcsak a cím utal erre, s nem is csak az emblematikus búza szó sulykolásszerű ismételgetése (valamennyi szakasz refrénje a búza zúgását - vagy, az elsőben: zengését - idézi meg), de a vers beszélőjének nézőpontja is: aki e versben beszél, az nem városi proletár, hanem a búza termelője.

100