Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 12. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001
várost. Nem győzök csodálkozni, amikor megelevenedik előttem a digitális világ. így fedezem fel Magyarországot. Valósággá válik a virtuális valóság. Február (Születésnapomra) Barátaim, mégiscsak üljük körül az asztalt! Mindegyikünk mellett üres székek állnak, üres tányérok jobbra is, balra is. Jó lenne tudni, miért. Azért-e, mert - mint a zsidó legendák említik, - a terített asztalra mindig egy üres tányért kell helyezni, mert oda kell ültetni a Messiást, ha netán megérkezik, vagy pedig csak ezzel emlékezünk azokra, akik eltávoztak mellőlünk. Lehet, hogy sok Messiást várunk, vagy csak sok barát hiányzik. Ne beszéljünk erről többé. Bárhogy legyen is, az üres tányérok, vagyis kisebbségtörténeteink valamiféle zsidó sorsra emlékeztetnek. Azok is, amelyekről beszélünk, azok is, amelyekről hallgatunk. A csendes holocaustot is beleértve, amiről nem szólnak a nagyvilági krónikák. Még Eric Hobsbawn tudós könyve - A szélsőségek kora - éppen hogy csak kitér erre az európai botrányra, jóllehet alig-alig akad könyv, amely részletesebben leírta volna a XX. század brutalitását, mint ez. (Igij volt...) Az egyik 1989-ben közölt interjújában Milovan Djilas megállapítja hogy a Vajdaság autonómiáját nem a kisebbségek miatt hozták létre. Azt is elismeri, hogy a háború után a magyarok kiűzetését és áttelepítését fontolgatták a legfelsőbb körökben. Akkoriban költöztek át a szüleim a falu egyik végéről a másikra. Mit tudhattak minderről? (Hálósapkás ártatlanok) Hobsbawn és a XX. század történelme! Tényleg szobapapucsot hordott és hálósapkában járt az, akit nem perzselt meg a század. Ki meri mondani, hogy nem viseli magán szörnyű stigmáját? (Erkölcsi érzék - valóságérzék) Újra és újra megütközöm azon, hogy végül mindig az szerez magának tekintélyt, aki soha sem arról beszél, amiről kell, mert esetleg kellemetlen helyzetbe sodorná magát, hanem mindig valami másról szól, ám mindig ott beszél másról, ahol éppen kellemetlen kérdéseket kellene feszegetni, avagy kellemetlen kérdésben kellene szint vallania. Sokáig úgy gondoltam, hidegen számító emberekről van szó. De nem! Okos és értelmes emberekkel hozott össze a sorsom, olyanokkal, akiknek erkölcsi érzéke kiváló, de valóságérzéke annál jóval nagyobb. (Azonosságválság) Human Rights Watch tiltakozik mert a szerb kormány Sreten Lukiéot nevezte ki belügyminiszter-helyettesnek. A rangos nemzetközi emberjogvédő szervezet szerint Lukié volt 1998 és 1999 között a speciális koszovói rendőrosztagok parancsnoka. Holy Carter a Human Rights Watch európai és közép-ázsiai igazgatója szerint a szerbiai kormány ezzel a kinevezéssel olyan személyt jutalmazott, akinek a vádlottak padján lenne a helye. Hogy mi ebben az igazság, arra majd válaszolnak a szerb kormány tagjai. Rajtuk a sor, hogy tényekkel cáfolják a vádat és óvják az ország hírnevét. Egy azonban bizonyos, a független belgrádi sajtó, mint például a Danas című napilap a Human Rights Watch előtt, tehát már 1999. január 29-én, lám, még Milosevic hatalma alatt figyelmeztetett Sreten Lukié kínos koszovói szerepére. Ezek után nem csoda, hogy a rezsimhű újságírók állhatatosan ostorozzák a független újságírókat és értelmiségieket. (Bújócska a hatalommal, 1.) A helységnevek írásmódjára vonatkozó alkotmánybírósági döntés megint felzaklatta a kedélyeket. Joggal. A legtöbben azonban megfeledkeznek arról, hogy a gond mélyebb gyökérzetű. A bíróság ugyanis olyan törvényt érvényesített, 69
