Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001

szélt így, mert félt, hogy vétkezik a szavaival. Nem tudok megszabadulni ettől a sugallattól. Vétkezem, bármit is mondjak. A vétek szükségszerű és objektív. Ezért azzal áltatom magam, hogy csak magammal beszélgetek. Van is benne némi igazság, hiszen minden történet engem figyelmeztet. Nem másokat.

(Tolsztoj műhelyében) Tolsztoj minden cifrázás nélkül mondta ki a legkézzelfoghatóbb igazságot. „Az emberek sok rosszat cselekednek önzésből, még többet a család miatt, de a legszörnyűbb hitványságokat a hazaszeretet okából követik el. És azok, akik elkövetik a vétkeket, még büszkélkednek velük."

(Babits) Teljesen intim és személyes, írta Babits Mihály önéletrajzi kötete elé. Visszafogott és szemérmes, állapítom minden olvasás után. Megközelíthetetlen. És legalább annyira kérlelhetetlen, mint amennyire megközelíthetetlen.

(Afrikai liliom) Egy vasesztergályos nyugdíjba ment, majd vásárolt magának egy vidéki házat. Arra kért, ha Pestre utazom, hozzak neki afrikai liliomot. Tavaszra a kertet akarja rendbe hozni. „Tudja - mondta -, kivonulok a kertbe, mert nem akarom állandóan fiaimat meg unokáimat korholni. Mióta nyugdíjas vagyok nem bírok magammal, állandóan veszekszünk." Tíz évvel ezelőtt filmen látott afrikai liliomot, még akkor elhatározta, hogy egyszer ő is talál magának. Szívesen felkutatom az afrikai liliomot ennek a bölcs embernek, aki elhatározta, hogy élete alkonyán megvalósítja régi álmát. Mennyivel tisztességesebb magatartás az övé, mint azoké, akik mindig másikat leckéztetnek, nem művelik saját kertjüket, álmaikról pedig már régen megfeledkeztek.

(A nép bosszúja) „Félre a kaviárral, csináljunk valamit a népnek!", foglalta össze Brecht azoknak a véleményét, akik a népet kissé elmaradottnak tartják. Ilyeneket hangoztatnak sokan ma is a halpaprikás és a báránypecsenye mellett. Aztán nagyokat pihegnek, sopánkodnak, hogy a népet nem érdeklik a nemzeti érzések, csak a szappanoperák. Nem veszik észre, hogy a nép csak megbosszulta őket.

(Sznobok) Szóról-szóra idéznem kell. „Minél kisebb egy nép, annál több szemének, fülének kell lennie; minél vékonyabb szálból sodorták életét a párkák, annál tökéletesebb képének kell lennie a világról. A tájékozódás a nagy népeknél fényűzés, a kicsinyeknél életösztön. A paraszt-mitológia épp ezt az ösztönt zsibbasztja el. Ahogy a dolgot látom, sznoboknak és parasztoknak kár ma annyira agyarkodniuk egymásra. Egy betegség jól megférő tünetei ők..Soha senki pontosabban, soha senki világosabban nem írta le szeEe- mi állapotainkat, mint Németh László, akit magyar érzékenysége néha túlzásokba is vitt. Ez esetben azonban szó sincs semmiféle túlzásról, hiszen nem a parasztokról szólt, hanem a paraszt-sznobokról.

(Haza nélkül) Honvágy haza nélkül! Musil ismerte legjobban ezt a kínt.

(Fuvaros vagyok) Régi újvidéki fotókat nézegetek. A Báni palota előtti nádason megakad a szemem. Nagyapám és apám még látta azt a tájat. Fuvarosok voltak, hordták a földet, hogy eltüntessék a mocsarat és a lápot. Csak az ő munkájukat akartam folytatni. Csak egyszerű fuvaros vagyok és láthatatlan anyagot szállítok.

(Politikailag megbízhatatlan) Egy politikus, emlékeztetett Escarpi, halála után hosszasan elbeszélgetett az Istennel. Utána Szent Péter kíváncsian faggatni kezdte: „S mi a vélemé63