Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11. szám - Szekér Endre: „Király nélkül" maradtunk (Illyés Gyula a Forrásban)

egy másodpercre sem", írta. Minden lehet, minden az öregedésre és a halálra figyelmezteti: a vén Vörösmartyra figyel, halotti koszorút visz, a dómokban a „féltérden álló hitről" vall, a breton sziklákon még egy percet kér, világjárás után „vacsorára" tér meg őseihez. A múlt ködéből feltűnő irodalmi kávéházat idézi Osváttal, Déryvel, Nagy Lajossal és másokkal. Ninivében agg Jónásként ül, Isten vén malmaira tekint, régen még a halál is ifjú volt. A nyárvégi kertben Babits halálközelsége érinti meg: de Hamletként, „hős ügyért" kell csak meghalni. A Fogtam a kezük című versének soraiban a már elhunyt barátokat idézi: Szabó Lőrincet, Babits Mihályt. A történelemből is az öregek érdeklik, a „kényszer-hősök", a sokáig kitartó harcosok, a Dugovicsok. Tudja, „ágyúzó idő" ez, s ő „félroncs Őrtoronyban" van. A Doleo ergo sum, a fájok, tehát vagyok gondolata, valósága - mindennapi pillanata. (Búcsú a testrészektől) Búcsúzik a szürettől, rendet csinál, a budavári torzók történelmi üzenetén mereng el. A törzs szavairól ír az 1975. évi finnugor világkongresszuskor. Rövid távirat-verseket küld olvasóinak, barátainak, Vas Istvánnak, Jékely Zoltánnak. Sírkőre ír verset: „Élt bölcsen azontúl / hogy bírta bolondul." Vagy: „Voltak, akik legyulázták/ Voltak, akik legyalázták." Olykor élesebben fogalmaz, pl. az Egy tábort-váltó ítésznek című táviratában: „Egy kikötés. Töröld meg nyelvedet, / mielőtt itt nyalsz alfelet". Máskor „szemben a támadással", „ütközet előtt" áll, „mentőövet" keres, „menetkészen" áll, 77 évesen Aranyt idézi, máskor meg Babitsra figyel, „öreg szívekben élve" Ady második évszázadára gondol. Öregkori verseket ír, őszi színekkel, és „Ne feledd a tért...", „Forget not the field", szól Moore, Arany, Petőfi, Vörösmarty nyomán. És perorációt fogalmaz, Zrínyit átírva: „Ne bánts magyar magyart!" Majd A Semmi közelít címmel gyűjtik össze Illyés Gyula elhunyta után hátrahagyott verseit 1983-ban. A verskötet egyik jellegzetessége, hogy a viszonylag rövidebb terjedelmű versek mellett visszatérnek a töredékes versek: Töredékről töredékre, Törmelékről törmelékre, Tördelékről tördelékrc. Például: „Azért jó szólni hozzád, / mert nincs már külön közölnivalóm. / Akár a napsütésnek." A Semmi közelít záróverse (illetőleg verstöredéke) a „Hogy végzem? Nem tudom" - kezdetű. „Hogy végzem? Nem tudom. / Akárhogy: / a búcsú szavát már tudom: / Azt rendelem: túlélj / és minden lépésed legyen áldott / s bűnt is bűntudatlan ítélj." (1983. II. 21-25.)

Illyés Gyula műveit nemcsak a fővárosi lapoknak, folyóiratoknak adta közlésre, hanem gyakran, tudatosan tartott kapcsolatot a „vidéken" megjelenő irodalmi folyóiratokkal, így a szegedi Tiszatdjjal és a kecskeméti Forrással. Többször maga a költő is Kecskemétre látogatott: Kodály Zoltánnal együtt ott volt a színház melletti Katona József-szobor avatásán; fellépett a kecskeméti Katona József Színházban, ahol felolvasta Kodály Zoltánhoz írt versét. Fényképek őrzik egy tihanyi látogatás emlékét Illyés Gyulánál, vagy egy szegedi találkozás pillanatát a szabadtéri játékok előadása előtt. Részt vett és felszólalt napjaink magyar történelmének sorsdöntő eseményén Lakitelken, a fiatal írók találkozásán, eszmecseréjén, mely mintegy szerves részévé vált a későbbi rendszerváltásnak.

Ha a Forrásban megjelent verseket olvasgatjuk, hadd emeljük ki az Üldözött, a Vezérek, győzelem és az Ember és tömeg címűeket, melyek a folyóirat 1983. áprilisi számában láttak napvilágot. A költő egy nagyobb formátumú, sárga borítékban küldte el verseit, kézzel címezte meg. Sohasem felejtem el, hogy ijedten vettem észre: Illyés Gyula vagy nem ragasztotta le a borítékot, vagy rosszul ragadt. Félelmemet közöltem a szerkesztőség tagjaival, hogy mi lett volna, ha a nyitott borítékból kihullanak, elvesznek a versek! Az írógéppel írt verskéziratokban részben ceruzával, részben tollal javítások találhatók. így például az Üldözött című vers első két sorát a következőképpen javította át a költő: „Nincs közvilágítás. A sor vak épületből / egy hirtelen-nyílt ajtón át a fény..." Az eredeti versszöveg így hangzott: „Nincs közvilágítás. A vak épületsor / egy hirtelen-nyílt ajtóján a fény..." Érdekes szócserével találkozhatunk a vers utolsó sorában: „elvhűség" helyett „becsületet" írt a költő. A Semmi közelít című Illyés-verskötet jelzi a költemények megjelenési helyét, így a Forrásban napvilágot látott versekét is. Majd Illyés Gyula elhunyta után Flóra nénitől ka102