Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11. szám - Alföldy Jenő: Halandó kézzel halhatatlanul (Illyés Gyula Őszi vendéglátás című könyvéről)
Alföldy Jenő Halandó kézzel halhatatlanul Illyés Gyula Őszi vendéglátás című könyvéről „Ne keseregj, szót sem érdemel. A centenáriumon majd közűtek a teljes szöveget" - így vigasztalta Illyés Gyula 1975-ben a Tiszatáj szerkesztőit, amikor Domokos Mátyás tévéinterjúja a nem hivatalos, de rendszeres cenzúra következtében csonkítva jelent meg a szegedi folyóirat hasábjain. A költő szava beteljesedett: az Illyés-centenáriumra kiadott Őszi vendéglátás című könyv felvonultatja Illyés Gyula mindazon írásait, melyek a Tiszatájban láttak napvilágot 1963 és a költő halála, 1983 között, illetve posztumusz közlésként jelentek meg a lap betiltásáig, 1986-ig. (A költő kapcsolata a Tiszatájjal a hetvenes évek elejétől, Ilia Mihály főszerkesztő jelenlétével kezdődően mélyült el. A könyvben közreadott írások zöme Illyés Gyula életének utolsó tíz évében született.) Az annak idején cenzúrázott Domokos Mátyás-féle tévébeszélgetés most teljes terjedelmében olvasható a könyvben. A kötet sajtó alá rendezője Annus József, aki hosszú ideig a Tiszatáj szerkesztője, illetve főszerkesztője volt, előbb Ilia Mihály, majd az ő politikai okokból történt lemondatása után az orgánum arculatán jottányit sem változtató Vörös László szerkesztőségi elnök mellett. Ez az arculat a tizennégy-ti- zenöt milliós magyar nemzet irodalmának minőségelvű, mindenféle kirekesztést elutasító szolgálatával volt egyértelmű. A Tiszatáj szerkesztői nemcsak a „népi" irodalmat támogatták. Igyekeztek minden értéket felvonultatni, az akkori szóhasználat szerint a „polgári humanizmus" értékeit is. A folyóirat a saját régiójába tartozó írók mellett rendszeresen közölte és szemlézte az egész magyar irodalmat. Kaput nyitott, nemcsak a szomszédos országokban élő magyarság irodalmára, hanem az őket befogadó nemzetekére is. így is az irodalom politikai ellenőreinek céltáblája volt a Tiszatáj. Holott vezetői és munkatársai nem tettek mást, mint jó érzésükre hallgattak, és szó szerint követték azokat a demokratikus elveket, amelyeket a rendszer az ablakba tett, de a szavak csűrésével- csavarásával naponta megcsúfolt: a demokrácia, a hazafiság és a nemzetköziség elvét. A Tiszatáj nem csupán a magyarsághoz leghívebb orgánuma volt ama kornak, de a helyesen értelmezett (Nagy Imrével 1989-ben kihantolt, de mindjárt végleg el is temetett) szocialista demokrácia szigete is. A baloldali értékek és a magyarság együttes képviseletében ifjú kora óta következetes Illyés Gyula folyamatos jelenléte kétségtelenül védelmet adott a szerkesztőknek, de éppúgy reá is vonta a folyóiratra a kor százszemű és százlelkű Argoszának ügybuzgó tekintetét. Annus József jegyzetei a hetvenes és a nyolcvanas évek elejének viszontagságos irodalompolitikai körülményeiről igazítják el az olvasót. Illyés több alkalommal is kifejtette, hogy legfontosabb fórumának tartja a szegedi orgánumot. Igaz, szerette volna, ha lett volna mellette legalább egy kéthetenként megjelenő újság is, amelyben a magyar népet ért külső és belső támadásokra frissiben válaszolhatott volna mindazokkal az írókkal együtt, akik az anyanyelvi közösség ügyét szívükön viselték. (Egyik-másik megtámadtatására, mely személyén keresztül az egész magyarságot érte, a Magyar Nemzet hasábjain válaszolt.) A saját elképzelései szerint szerkesztett lap, a Hitel elindítását nem érhette meg. 95
