Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11. szám - Lőrinczy Huba: „Illyés az egyetlen, akivel beszélhetnék…" (Márai Sándor Illyés-képe avagy: Egy elfogultság története)

hon maradt »tehetség« . Illyés, sunyin, azt hiszi, hogy majd negyedórával zárás előtt ír a vörös rezsim ellen egy verset, s ezzel igazolja magát. Lehet, hogy erre módja is lesz így. Meghalni - akárhogyan is - föltétlenebb igazolás."49 S jellemző az immár New Yorkba készülő Márai eme följegyzése is: (Illyés) „Valahol a Dunántúlon »bujdokol« . Deportálta önmagát, persze nagyon kényelmesen. (...) Sunyin, lopakodva és kézdörzsölve alkudozott mindazzal, ami az elmúlt években történt, s aztán, amikor bekövetkezett, amit nem akart, de lapítva segített megtörténni, sunyin, lopakodva és kézdörzsölve állott félre. Gyanítja már, hogy éppen azok vetik meg legőszintébben, akiknek nevében a Kossuth-díjakat és Baumgarten-díjakat szemforgatva felvette: a nép?.. ."50

Sunyiság, lopakodás, kézdörzsölés: Márai szerint az illyési magatartás legfőbb jellemzői. Ugyanezt a mentalitást véli fölfedezhetni az emigráns az Ebéd a kastélyban ívein is. Az 1962- ben megjelent Illyés-könyv két esztendővel utóbb jutott el Máraihoz, aki is hosszabb naplójegyzetet írt róla. Az eset nyomán lezajló „nagy per" részleteibe bocsájtkozni nem akarunk; megtette ezt helyettünk Bodri Ferenc terjedelmes, gazdagon dokumentált (igaz, némileg - Illyés javára - elfogult) tanulmánya.51 Csupán a lényegre szorítkozván. Márai magasztalon marasztalja el a könyv szerzőjét: „Illyés Gyula: »Ebéd a kastélyban« . - Mi ebben az írásban a penetránsan jellegzetes?... A somolygás. A kézdörzsölés. A káröröm. - A műfaj: zsurnaliszta szépirodalmisággal kezdődött (helyesen: kendőzött: L. H.) pamflet. Az a műfaj, amelynek Nádas Sándor - a »Pesti Futár« elnevezésű egykori hetilap szerkesztője - egyik mestere volt. Nádas írt ilyen töltőtollal gyorsan felvázolt miniatűröket letűnt grófokról, tönkrement lipótvárosi bankárokról. De Illyés pamfletjének van népies, dunántúli zamata is (...). A reflexiók, amelyeket Illyés az ebédhez fűz, mesteriek: (...) és mindent betetőz a befejezés, amikor az író, a varázsló mozdulatával, még a sírban is eltünteti az uraságot, a nevét sem tűri meg a fejfán, megvető mozdulattal beledobja az ellenfél nevét és emlékét a társadalmi pöcegödörbe... Mindez mesteri. Igaz, a leírásokból hiányzik a matador áldó-csitító mozdulata, amint nyugtatja a ledöfött áldozatot: az író nem akar tudni arról, hogy a legyőzött ellenfélnek meg kell adni emberi rangját, mert a halálban nincs ellen-fél, a halál mindig teljesség... És hiányzik Fénelon szemtől szembe hörgő, bátor és kiátkozó számonkérése is... Ez és még néhány ilyen kellék hiányzik ebből az írásból. De cserébe kárpótol Illyés prózája, amely mindig sima, zörej- telen, néha kacéran-somolygó, szemvillanósan huncut... Jobb, mint Nádas Sándor."52 - Az e szövegrészt is tartalmazó naplókötet 1968-ban napvilágot látott, ekként Illyés számára sem maradt titok, mint vélekedett művéről az írótárs. Elébb burkoltan, az Ebéd a kastélyban újabb, 1970-es kiadásának utószavával reagált Márai vádjaira,53 utóbb a maga diáriumában, nyíltan, elhárítóan, viszont-támadóan.54 Mindössze két észrevételt fűzünk e napló- és zárszópolémiához. Az egyik: az írói öninterpretáció egy csupán a lehetséges értelmezések közül. A másik: anélkül, hogy tagadnék Márai Illyés-ellenes elfogultságát, tudomásul kell vennünk: az Ebéd a kastélyban textusa, modalitása (stb.) az ő olvasatát is indokolttá teszi.

S mintha csak e pörnek „leágazása", változata, felújulása volna az 1974-es naplópárbaj. Illyés, ki 1947-ben meglátogatta a pálfai, minden vagyonából kivetett öreg grófot (e találkozás élményéből született az Ebéd a kastélyban), 1966-os, New York-i tartózkodása során fölkereste Kállay Miklós volt magyar miniszterelnököt is. Márai csak nyolc esztendővel utóbb értesült e látogatásról, s tüstént szükségét érezte a könyörtelenül szatirikus kommentárnak. „A népi demokratikus magyar irodalom egyik kiválósága - többszörösen díjazott, a Vörös Zászló Érdemrend tulajdonosa, költő stb. - valamilyen irodalmi búcsújárás ürügyén New Yorkban járt. (...) a kiváló író New York-i tartózkodása során meglátogatta az idős magyar államférfit (...). Az idős államférfi - régi magyar család sarja, a földbirtokos osztály leszármazottja - (...) nem tért vissza Magyarországra, ahol a kommunisták mindenéből - birtokából és szerepéből - kiforgatták. New Yorkba ment, ott csendes visszavonultságban élt és bizonyosan meglepődött, amikor emigrációs magányában váratlanul fölkereste a magyar irodalmi kiválóság, aki az »osztást« - aztán még sok mindent, ami 1945 után Magyarországon történt - írásban és más52