Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11. szám - Tandori Dezső: Kvartett, ó, jaj, tisztán kavart tett…! (versciklus)

körékeríti ablaknyi egét.

Kihajlása annyit se mond: na még! annyit se már: elég.

Ej-nap, a Teljes Töredék.

Tündékén sötétet, meg vissza, mért hint?

Költőhöz késő költő

Költőhöz késő költő, majdani, meg örök-egy-idős,

a jó halál milyen hajlatai

maradnak meg az ős-anyagból, szellemből, mely majd kibontja iidvét-kárhoza tá t,

és évelő gyásznövényként naponta vív örvendő tusát,

édenünnep, vígasz-visszateremtés, csáb fekhelyünk,

hogy kínja nélkül tinta-végtelenség ring el velünk,

éjbe, gépbe. O, félszek foglyai, mire vagyunk

azzal, hogy nem vagyunk a hajdani korok magunk-féléig másaival? Hajtani Kharon-hajót,

mint óceáni, mint velencei elutazót,

környűlni monoton vízbotütéssel. függélyesen,

hogy maga-széthulltán legyen kivétel az Egy-Elem:

az Elet? a Halál? No nézd, kijutva tökéletes

fényből, sötétből, mi mindenre futja, iránya lesz