Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - Illyés Gyula: Lent és fönt
Iván meg lehetett elégedve velünk. A műszak végén az ő kezébe nyomták a cédulát, hogy hány csille volt a közös teljesítményünk. Bólintott, mosolygott. Imre vállára vert, noha én estem volna inkább a keze - a tányérnagy tenyere alá. * De ahogy felzörgött velünk a lift, fönt a napvilágon úgy lement Iván arcáról a mosoly, mintha a lenti sötét tartozéka lett volna. Kint a telep-kapunál kezet nyújtott nekünk. De aztán némi homlokráncolás után - mintha csak az tanácsolta volna neki - velünk tartott. * Szállásadónk, Joyeux úr voltaképpen azért nem akarta Ivánt befogadni a házába, mert más kapcsolatba nem akarta befogadni. A csákány meg lapát kezelői tegezték egymást. Tegeztek bennünket a francia munkairányítók is. De nekik az előbbiek részéről az úr megszólítás járt; a monsieur, akkor is, amikor harmadik személyben beszéltek róluk a távollétükben. Iván nem tartott velünk a Joyeux-házig. Már a sarkon elvált tőlünk, megpillantván Joyeux urat a háza kapujában. Nem akarta ingerelni, nyilván. így is az ingerültség levegője fogadott bennünket a házban. De nem Joyeux úr, hanem a lánya fújt ki magából mérget, ahogy belül kerültünk az ajtón. Még pedig ránk adta ki, a hirtelen türelmetlenségében. — És Ivánt mért nem hoztátok magatokkal, a földiteket? — Nincs szoba! - hallgattatta volna el lányát Joyeux úr. — Attól még itt vacsorázhat! - emelte vékony hangját az apjáé fölé a kis semmitestű lány. - Igen itt vacsorázhat. Fizet úgy, mint más. Én szorítok helyet a tányérjának a többi közt. Nem tettek féket a nyelvükre, abban a hiszemben, hogy úgy sem értjük. Igyekeztünk nem több kapiskálás jelét mutatni, mint amennyivel kutyák kísérik a gazdáik veszekvését. — Végigcafkálkodhatod az egész telepet kint a házon kívül, de azt én is megnézem, kit veszel itt bent magad mellé az ágyba, az asztalnál, a kannánál! Joyeux úr másféle férfit szánt lánya mellé: akár férjül, akár szeretőül. Olyat, aki az ő üzleti terveibe is beleillik. Legszívesebben valami pincér-fajtát. Semmiképpen sem tehát bányászt. Még kevésbé olyan medvemorgásút, mint Iván, akinek a beszéde is csak medvedünnyögés volt. * A háború alatt a simontornyai pusztán is dolgoztak orosz hadifoglyok. Hétközben kint a határ távoli tagjain, egy-egy szál szomorú népfölkelő s épp oly ódivatúan egy szál ódivatú puska vigyázata alatt. A vasárnapot hálóhelyükön, az idénymunkásokhoz hasonlóan a hatalmas ököristállóban töltötték. A délelőttöt tisztálkodással, a délutánt dalolással, dobozfaragással. Mi gyerekek szabadon közébük vegyülhettünk. Mi voltunk a postásaik, a küldönceik. Levelezniök csak a parancsnokság útján (azaz cenzúráján) át volt szabad; de menesztettek ők levelet a postaládába is. Bevásárlóik pedig úgy voltunk, hogy előzőén földerítettük 16
